
Felrobbanó árak: mindenkit érint
Az Irán által végrehajtott támadások és a térségben zajló feszültségek miatt a Hormuzi-szoros – ahol a világ folyékonyföldgáz-kereskedelmének ötöde bonyolódik – továbbra is lezárva marad. A lezárás megmozgatta a világ energiapiacát, hiszen az olaj és a földgáz ára jelentősen emelkedett, amit az európai és ázsiai energiafelhasználók különösen is éreznek a mindennapi életükben.
Ezek az LNG-üzemek úgynevezett „train”-ekből, vagyis speciális, több száz méter hosszú gyártósorokból állnak, amelyekben a földgázt extrém hidegen (mínusz 162 Celsius-fokon) és nagy nyomás alatt cseppfolyósítják. Így 600-szor kisebb helyet foglal el, ezért hatékonyabban szállítható tartályhajókon. A most megsemmisített két „train” évente összesen csaknem 12,8 millió tonna LNG-t dolgoztak fel – ez hozzávetőleg 185 millió MWh villamos energiának felel meg, amellyel főként ázsiai és európai országok otthonokat, gyárakat és konyhákat látnak el árammal.
Újabb drágulás fenyeget, de hosszabb távon átalakulhat a piac
Az utóbbi években az LNG piaca robbanásszerűen bővült, mert egyre több ország próbál távolodni a szénalapú energiatermeléstől. Mindezek dacára ha a háború gyorsan véget érne, bizonyos árhatások enyhülhetnének, ám a szétrombolt infrastruktúra gyors helyreállítása kizárt, mivel a javítás évekig tarthat, különösen az egyedi, drága berendezések miatt. A földgáz globális alapanyag, tehát az egyik régióban jelentkező kínálati zavar a világ minden táján áremelkedést okoz – ideértve az Egyesült Államokat is, amely maga is jelentős exportőr.
Katar más, szintén lényeges termékeket is gyárt, például naftát (amelyből műanyag és benzin készül) és héliumot, amelyek ellátása szintén veszélybe került. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a földgáz az alapja a nitrogénalapú műtrágyák előállításának, vagyis a drágulás az élelmiszerek árán is érződhet világszerte.
Amerikai előretörés, de az olaj továbbra is luxus marad
Az előttünk álló években előfordulhat, hogy a globális LNG-termelés bővülése enyhíti a gázárakat, hiszen az USA már most hatalmas új kapacitásokat fejleszt – csak 2026-ban mintegy 19 milliárd köbméterrel nő az amerikai kínálat. Ez ellensúlyozhatja a keleti hiányt, különösen, ha Ázsia vagy Európa átmenetileg visszatér a szénhez, vagy erősebb hangsúlyt fektet a megújulókra. Az olaj esetében azonban más a helyzet: a kereslet stabilan magas, a beruházók viszont óvatosak, ezért az olajárak tartósan magasan ragadhatnak a következő években is.
