Mik azok a mikroplasztikok és hol gyűlnek fel?
A mikroplasztikok kisméretű, emészthetetlen részecskék, amelyek a mindennapi műanyagtermékekből — például vizespalackokból, ételcsomagolókból vagy fagyasztózacskókból — származnak. Az utóbbi évek mérései kimutatták, hogy ezek az apró szennyezők a vérben, anyatejben, agyban, májban, sőt a nemi szervekben is jelen vannak. Az egészségre gyakorolt hosszú távú hatásaik nem tisztázottak, de mivel a műanyaggyártás folyamatosan növekszik, a mikroplasztik-szennyezés aránya is egyre emelkedni fog.
Az immunrendszer makrofágjainak megakasztása
A szervezet védekezőrendszerének alapsejtjei, a makrofágok kiemelt szerepet kapnak az idegen anyagok, kórokozók, valamint az elhalt sejtek eltávolításában. E sejtek feladata az, hogy mindent bekebelezzenek, ami káros lehet: vírusokat, baktériumokat, gombákat vagy elöregedett sejteket. A vizsgálatokban főként polisztirolból származó, gyakran élelmiszer-csomagolóanyagként használt műanyagból leváló mikroplasztikokat elemeztek: ezek lehetnek akár akkorák, mint egy vírus, vagy mint egy homokszem.
Különösen fontos kiemelni, hogy a makrofágok nem vagy alig tudják lebontani a mikroplasztikokat: azok emiatt egyre csak halmozódnak bennük, ami az immunrendszer „bedugulásához” vezethet. Így végső soron egyre nehezebb lesz számukra a veszélyes anyagok eltakarítása.
Fertőzések és gyulladás kockázata
Laboratóriumi körülmények között egereken és emberi makrofágokon is sikerült kimutatni, hogy a mikroplasztikok felhalmozódása után a sejtek sokkal gyengébbek lesznek a fertőző ágensek, például gombák — leginkább az Aspergillus fumigatus — és baktériumok elleni védekezésben. A kísérletekben a mikroplasztikkal kezelt egerek sokkal nehezebben tudtak megszabadulni a gombás fertőzéstől, és súlyosabban betegedtek meg.
A makrofágok működésének romlása tovább fokozza az elhalt sejtek „hulladékának” felgyülemlését a szövetekben. Egy átlagos ember testében akár másodpercenként 3 millió sejt pusztul el, ezek eltakarítása a makrofágokra hárul. Ha ez zavart szenved, az örökítőanyag-darabkái vagy más sejttörmelékek gyulladást válthatnak ki, súlyosabb esetben az autoimmun megbetegedések kockázata is nőhet.
Férfi termékenység és artériás problémák
Egérkísérletekben megfigyelték, hogy hosszabb távú mikroplasztik-expozíció mellett a spermiumszám akár 18 hét alatt is folyamatosan csökkent – az ok feltételezhetően a mikroszkopikus műanyagdarabkák herecsatornákban történő felhalmozódása. Bár a női termékenységet a kísérletsorozat nem vizsgálta, vannak arra utaló jelek, hogy a makrofágok mikroplasztik-terhelése hosszú távon a vérerek elmeszesedéséhez, szív- és érrendszeri betegségekhez is hozzájárulhat.
Külön hangsúlyozandó ugyan, hogy jelenleg még nem bizonyított, hogy a mikroplasztikok közvetlenül betegségeket okoznának, és emberekben hiányoznak a világos epidemiológiai adatok a fertőzések gyakoribbá válásáról.
A kutatások folytatódnak
A következő években a vizsgálatok középpontjába kerülhet az emberekből származó szövetminták elemzése. A cél, hogy feltárják, miként járulnak hozzá a mikroplasztikok a plakk-képződéshez és egyéb elváltozásokhoz az érrendszerben. Egyelőre csak annyi biztos, hogy makrofágjaink valóban képesek bekebelezni a mikroplasztikokat, lebontani viszont aligha tudják őket. Mindebből fakadóan a szervezetünk egyre nagyobb mennyiségű műanyagdarabbal kénytelen együtt élni, amelyek hosszú távú következményei ma még nem ismertek teljes mélységükben.
