A Wierzchos-üstökös felfedezése és eredete
A lengyel csillagász, Kacper Wierzchos 2024 márciusában fedezte fel az üstököst egy 1,5 méter átmérőjű távcsővel az arizonai Mount Lemmon Obszervatóriumban. Azóta a James Webb Űrteleszkóp (JWST) is megfigyelte, és jelentős mennyiségű szén-dioxidot mutatott ki az üstökös magját körülvevő gáz- és porködben, azaz a kómában.
JWST-elemzések alapján a Wierzchos-üstökös magja körülbelül 13,7 kilométer átmérőjű lehet — ez Manhattan hosszának mintegy kétharmada, és nagyjából négyszerese a sziget szélességének. Néhány kutató szerint ez túlbecsült érték lehet. Maga az üstökös az Oort-felhőből érkezett — innen származik a legtöbb üstökös és fagyott égitest, amelyek a Naprendszer szélén rejtőznek. A Wierzchos-üstökös hiperbolikus pályán mozog, vagyis nem tér vissza visszatérő pályán a Nap körül, sőt feltehetően most jár először a Naprendszer belső részében.
Nem elhanyagolható, hogy egyes becslések szerint akár 1–3 millió évig is tartott az üstökös lassú zuhanása a Nap felé, mielőtt megközelítette volna azt. Ebből kifolyólag a Nap gravitációja most olyan pályára lökte, ahonnan már nem tér vissza.
Egyirányú út a csillagközi térbe
A Wierzchos-üstökös január 20-án érte el napközelségi pontját (perihéliumát), mindössze 84 millió kilométerre közelítve meg központi csillagunkat. Hamarosan, február 17-én Földközelbe is ér, ilyenkor 151 millió kilométerre lesz tőlünk — nagyjából annyira, mint a Naptól. A kutatók szerint még évtizedekig vagy akár évszázadokig is eltarthat, amíg az üstökös ténylegesen elhagyja a Naprendszert, de sorsa megpecsételődött: a Tejútrendszerben fog bolyongani, időnként idegen csillagrendszereken keresztülhaladva.
Úgy tűnik, ugyanez történt a 3I/ATLAS üstökössel is, amely 2023-ban átszáguldott a Naprendszeren, majd folytatja útját újabb csillagok felé. A 3I/ATLAS egyes tudósok szerint földönkívüli szonda is lehetett volna, ám a bizonyítékok szerint természetes eredetű égitest volt.
Hogyan, mikor figyelhető meg a Wierzchos-üstökös?
Az üstökös, miután elhagyta perihéliumát, látványosan felfényesedett, hosszú, port és gázt húzó csóvát növesztve, ami ideális alanyt jelent az asztrofotósoknak. Az osztrák Gerald Rhemann Namíbiában, egy csillagoségbolt-parkban örökítette meg lenyűgöző formában. Sok friss fotón a Wierzchos-üstökös kómája zölden ragyog — ezt valószínűleg a magas széntartalom okozza, bár a pontos oka még nem ismert.
Az égitest szabad szemmel nem lesz látható, de akár egy kisebb távcsővel vagy binokulárral is könnyen megtalálható. Az északi féltekéről a következő hetekben, napnyugta után, délnyugat felé érdemes keresni, a Szobrász (Sculptor) csillagkép környékén. A déli féltekéről még kedvezőbb a megfigyelés.
Bővebb megfigyelési információk a The Sky Live oldalon találhatók.
Új üstökösök, új izgalmak érkeznek
A 2026-os év is különösen izgalmas lehet az üstökösvadászoknak. Idén fedezték fel a C/2026 A1 (MAPS) nevű üstököst, amely akár szabad szemmel is láthatóvá válhat április elején — ha túléli rendkívül Nap-közeli pályáját. A C/2025 R3 (PanSTARRS) is látványos lehet tavasszal, ahogy közeledik a Földhöz és a Naphoz.
A nemrég debütáló Vera C. Rubin Obszervatórium segítségével a kutatók további új üstökösök felfedezését is remélik — talán köztük lesz a Naprendszer következő csillagközi látogatója is.
