Veszélyes fehérjefelhalmozódás az agyban
A CAA során egy amiloid nevű fehérje rakódik le az agyi erek falán, amitől azok fokozatosan meggyengülnek. Természetes öregedés során is előfordulhat némi lerakódás, komolyabb gond viszont akkor jelentkezik, amikor a felhalmozódás olyan mértékűvé válik, hogy károsítja az ereket és zavart okoz az agy működésében. Előrehaladott esetben ez akár olyan mértékű érgyengeséghez vezethet, hogy az érfal megreped, vérzés alakul ki, és vér szivárog a környező agyszövetbe – így következik be az agyvérzés. Ugyanakkor a legújabb kutatások alapján már az amiloid-lerakódás önmagában, stroke nélkül is jelentősen növeli a szellemi hanyatlás kockázatát.
Kiterjedt egészségügyi adatvizsgálat
Samuel S. Bruce New York-i neurológus és kutatócsoportja csaknem 2 millió, 65 év fölötti amerikait követett nyomon 2016 és 2022 között, hogy kiderítsék, milyen arányban válnak demenssé a CAA-ban érintettek. A vizsgált időszakban a résztvevők egészségi állapotának változásait is rögzítették: voltak, akiknél mind a CAA, mind stroke jelentkezett, és voltak, akik egyikben sem érintettek, vagy csak az egyik betegség fordult elő náluk. Ez a részletes követés lehetővé tette, hogy a kutatók pontosan megmérjék, milyen gyorsan és milyen arányban jelentkezik a demencia a különböző csoportokban.
Demenciakockázat: a négyszeres veszély
Kulcsfontosságú eredmény, hogy a CAA diagnózisa után öt éven belül a páciensek 42 százaléka lett demens, szemben azokkal, akiknél nem jelentkezett CAA – utóbbiak közül csak mintegy 10 százalék került ilyen helyzetbe ugyanennyi idő alatt. A legmagasabb kockázat azoknál volt, akiknél stroke és CAA is szerepelt a kórelőzményben: 4,5-szer nagyobb eséllyel kaptak demenciadiagnózist, mint azok, akiknél egyik betegség sem fordult elő. Ha csak CAA állt fenn, de stroke nem, akkor is 4,3-szorosára emelkedett a demencia kockázata. Akik csak stroke-ot éltek át, náluk 2,4-szer nagyobb valószínűséggel alakult ki demencia, mint az egészségeseknél.
Mi következik mindebből? Kiderült, hogy a stroke megléte önmagában is káros, de a CAA a legnagyobb veszélyforrás, és stroke nélkül is döntően befolyásolja a szellemi hanyatlást. Ezek az adatok aláhúzzák, hogy a szellemi leépülés első jeleire, vagy CAA diagnózis esetén kiemelten fontos az aktív, rutinszerű kognitív szűrés, hogy a romlás lassítható vagy nagyobb eséllyel kezelhető legyen.
Az agy kisereinek kulcsszerepe
A CAA különösen gyakori az Alzheimer-kórhoz társulva, ami egy újabb veszélyforrás: ez a kettős hatás különösen súlyossá teheti a demenciát. Steven M. Greenberg, a Harvard Egyetem neurológusprofesszora szerint az agy kisereinek betegségei összességében is jelentős demenciakockázatot jelentenek, de a CAA kiemelten veszélyes. Ezért mind az orvosoknak, mind a családoknak fel kell figyelniük a memóriával és gondolkodással kapcsolatos változásokra, különösen, ha CAA kerül szóba.
Korlátok és további kutatási feladatok
A vizsgálat adatbázisa az amerikai Medicare rendszer biztosítási adminisztrációs kódjaira épült, ezért előfordulhat téves diagnózis vagy félreosztályozás, mivel nem minden esetben volt klinikai értékelés, illetve a képalkotó (CT, MRI) eredmények hiányoztak. Következésképpen további vizsgálatok szükségesek, hogy ezek a rizikószámítások pontosabbá váljanak, és be lehessen vonni prospektív, követéses vizsgálatokat.
Tanulmány háttere és résztvevők
A retrospektív elemzés 1 909 365 fő, legalább 65 éves amerikai (átlagéletkor 73 év) adataiból indult ki; közülük 54 százalék nő, 46 százalék férfi. A népesség többsége fehér (82,4 százalék), emellett 7,3 százalék afroamerikai és 10,3 százalék egyéb etnikai háttérrel rendelkezik. A vizsgálati időszakban mindössze 752 főnél diagnosztizáltak CAA-t, de az arányokat tekintve a betegség igazi súlyát ez a kis szám is érzékelteti.
Következésképpen minden érintett és hozzátartozó számára életbevágó, hogy a CAA nyomán már a legapróbb memóriaváltozásokat is komolyan vegyék. Az időben elkezdett szűrés és beavatkozás nagyban segítheti a demencia lassítását.
