A mindennapi munkás sorsa az űrben
Mary-Jane Rubenstein, a Wesleyan Egyetem társadalomtudományi dékánja szerint alapvető hatalmi egyensúlyhiány rejlik abban a gondolatban, hogy az emberek dolgoznak majd az űrállomásokon, miközben a technológiai fejlődés inkább a gépeket részesíti előnyben. Jelenleg a munkavállalóknak a Földön sem könnyű megélni, biztosításról és egészségügyi ellátásról nem is beszélve. Űrbéli létük során viszont az élethez alapvetően szükséges erőforrásoktól – a levegőtől, a víztől és az ételtől – is a munkaadóiktól függnének.
Arra lehet következtetni, hogy az űr távol áll a túlzott romantikától. Ott nincsenek óceánok, hegyek, madárcsicsergés, csupán rideg, veszélyes viszonyok uralkodnak.
Kié az űr? A jogi és gazdasági zűrzavar
Az űrhöz való hozzáférés kérdését nem csupán az etikai dilemmák nehezítik, hanem a jogi – sőt, politikai – harcok is éleződnek. Az 1967-es Űregyezmény kimondja: egyetlen nemzet sem formálhat tulajdonjogot az égitestekre. A Hold, a Mars vagy az aszteroidák tehát – elvileg – mindenkié. Ennek ellenére a 2015-ös amerikai Kereskedelmi Űrindítási Versenyképességi Törvény zöld utat adott annak, hogy bár magát a Holdat nem birtokolhatod, mindent, amit onnan kitermelsz, igen. Ez azonnal beindította a Szilícium-völgy fantáziáját, és nyilvánvalóvá vált: a világűr kereskedelmi kizsákmányolása küszöbön áll.
Rubenstein szemléletes példát hoz: ez olyan, mintha a házat nem, de a benne található összes anyagot elvihetnéd – vagyis a Holdból származó anyag maga a Hold. Sehol sem lehet elválasztani a kettőt.
Egyre nagyobb a feszültség a nagyhatalmak között
Az űrkiaknázásról szóló amerikai törvények gyors nemzetközi tiltakozást váltottak ki. 2016-ban Oroszország önkényes nemzetközi jogsértésnek minősítette a törvényt, Belgium pedig a globális gazdasági egyenlőtlenségek súlyosbodásától tartott.
Válaszul az Egyesült Államok 2020-ban megalkotta az Artemis Egyezményeket: kétoldalú megállapodásokat kötött szövetséges országokkal az űrhasznosítás és kitermelés szabályozásáról. Mostanáig 60 ország csatlakozott, Kína és Oroszország azonban demonstratívan kívülállók maradtak.
Ennek ellenére sokan úgy érzik: az Egyesült Államok úgy állít szabályokat, hogy utólag hívja be a többieket. Az egyezmény gondosan kerüli annak kimondását, hogy az űrbeli kitermelés teljes mértékben jogszerű, csupán azt rögzíti, hogy az nem minősül birtokbavételnek.
Rubenstein szerint a legjobb az lenne, ha az ENSZ és a COPUOS kapná vissza az irányítást, a realitás azonban az, hogy a 2011-es Wolf-kiegészítés (amely a NASA számára megtiltja a hivatalos kínai együttműködést) ellehetetleníti a nagyhatalmi egyeztetéseket.
Jövőképek: hódítás, disztópia, vagy etikus együttműködés?
A sci-fi műfaj sajátos keretet ad a közös jövőkép keresésének: az egyik irányzat a hódítás, a másik a disztópia, a harmadik pedig a méltányosabb társadalmak vízióját kínálja. Rubenstein szerint az űrbiznisz jelenlegi fejlődési iránya egyértelműen az első kategória – a hódítás – felé viszi a valódi kutatást és fejlesztést. Ez szerinte óriási elpuskázott lehetőség.
Az etikusabb jövő egyik kulcsa az űr környezetvédelmi szabályozásának szigorítása lehet: a rakétaindítások és a visszatérő űrhulladék már most károsan hat az ózonrétegre, amelynek helyreállítása évtizedek erőfeszítéseibe került.
Űrszemét: közös ellenség, közös érdek
Az iparág szereplőinek érdekei ritkán esnek egybe – kivéve az űrszemét ügyében. Több mint 30 ezer nagyobb törmelékdarab kering már a Föld körül, 27 ezer km/órás sebességgel. Az úgynevezett Kessler-szindróma – vagyis a láncreakciós ütközéssorozat, amely teljesen használhatatlanná tenné az űrpályákat – mindenkit ugyanúgy fenyeget. Az Egyesült Államok, Kína, sőt maguk a cégek sem akarják, hogy az űr használhatatlanná váljon.
Rubenstein most azon dolgozik, hogy egy közös konferencián ütköztesse a tudomány, a NASA és az ipar érveit arról, hogyan lehetne együtt, etikusan és tudatosan kihasználni az űr kínálta lehetőségeket.
Ennek ellenére alig van politikai akarat az összefogásra, az USA legutóbb még a kínai együttműködést tiltó Wolf-kiegészítést is véglegesíteni akarta. Közben startupok és óriásvállalatok már a következő évtized űrbizniszének tervein dolgoznak, és nyitott kérdés marad, hogy a jövő űrproletariátusa milyen világban találja majd magát.
