Friss minták, pontosabb eredmények
A kutatók, élükön Nozair Khawajával (Berlini Szabadegyetem), friss anyagokat vizsgáltak meg: a Cassini egy gyors átrepülése alatt gyűjtött mintákat az Enceladus déli pólusánál. Ez döntő előny, mert a Szaturnusz E-gyűrűjéből származó mintákat hosszabb ideig éri a sugárzás, így azok nem tükrözik pontosan az Enceladus óceánjából származó anyagokat. A most elemzett friss minták gyakorlatilag sugárzásmentesek, ezért sokkal jobban bemutatják, miből is áll a felszín alatti óceán.
Titkos óceán, élet lehetősége
Korábbi és mostani elemzések is megerősítették: a kitörő anyag folyékony, sós vízből ered, ami érintkezik a kőzetmaggal. Vagyis az Enceladus jeges kérge teljesen eltávolodott a sziklás belsőtől, a kettő közé pedig egy hatalmas, az egész holdat átszelő óceán ékelődött. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Szaturnusz gravitációs ereje fűti ezt az óceánt: rugalmasan nyújtja és szorítja a holdat, így megakadályozva, hogy az óceán befagyjon.
A kilövellések vizsgálata lehetővé tette, hogy közvetett módon az óceán összetételét is megismerjük, és megállapítsuk, hogy jelen van-e minden, ami az általunk ismert élethez szükséges: energiaforrás és a megfelelő kémiai elemek aránya.
Molekulák nyomában
A Cassini által begyűjtött mintákat tömegspektrometriával vizsgálták. A szonda nagy sebességgel ütközött a szilárd szemcsékkel, így töltött darabkákra estek szét, azokat elektromos tér gyorsította a detektorhoz. Az ütközési időből és a töltésekből tudták meghatározni, milyen összetevőkből álltak az eredeti molekulák.
Vagyis a minta kémiai kirakója lassan összeállt. A fő szempont: szerves, vagyis szénalapú molekulákat kerestek, mivel a földi élet is szénre épül. Bizonyítottan kimutatták a metánt és a formaldehidet – ezek akár aminosavak előanyagai is lehetnek, amelyekből végül fehérjék jöhetnek létre. Sőt, nagyobb, bonyolultabb szerves molekulákat is észleltek, bár ezek pontos meghatározása még várat magára a Cassini műszereinek korlátozott képességei miatt.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a földi élet legfontosabb elemei – szén (C), hidrogén (H), nitrogén (N), oxigén (O), foszfor (P) – illetve ezek nagy része is kimutatható az Enceladus kitöréseiből. Egyedül a kén jelenléte bizonytalan.
Energiaforrások sötétben
Az Enceladus óceánja több kilométer jégpáncél alatt rejtőzik, így itt a fotoszintézis, vagyis a napfényből való energia előállítása kizárt. Szerencsére máshogyan is nyerhető energia: a Föld mély óceáni hidrotermális kürtőinél élő mikrobák is a víz alatti kémiai reakciókból élnek – ezt nevezik kemoszintézisnek.
Az Enceladus mintáiban elegendő mennyiségben találtak szén-dioxidot és hidrogént, amelyekre épülő kemoszintetikus anyagcsereutak is működhetnek. A hidrogén mennyisége olyan magas, hogy azt csak egy jelenleg is működő forrás magyarázhatja, amely állandó utánpótlást biztosít a holdon.
Következő nagy dobás: NASA-misszió
A friss minták elemzése kizárja a sugárzás okozta elváltozásokat, továbbá több olyan molekulát is sikerült kimutatni, amelyek a felszín alatti hidrotermális eredetre utalhatnak. Mindez tovább erősíti azt a teóriát, hogy akár élet is lehet az Enceladus mélyén.
Vagyis időszerű a következő lépés: a NASA tervezi az Enceladus Orbilander küldetést, amely az átrepülések mellett a felszínen is leszállhat – új, kifinomultabb műszerekkel keresve élet nyomait a kitörő anyagban. Bár az élet a hold mélyének hidrotermális rendszereiben bújhat meg, az is lehet, hogy a jégszemcsékben utazó bizonyíték már most ott kering az űrben, csak fel kell fedezni. Egy új kutatás azt is kimutatta: már egyetlen baktérium is kimutatható tömegspektrometriával a jégszemcsékben. Az Enceladus ezért marad továbbra is a földönkívüli élet keresésének egyik legígéretesebb helyszíne.
