
Mi az a folyékony biopszia?
A folyékony biopszia lényege, hogy a vérből próbálja feltérképezni a rákot – nem szükséges hozzá közvetlenül a daganatból mintát venni. Olyan anyagokat keres, például a szervezetben keringő tumorsejteket vagy DNS-töredékeket, amelyek tipikusan daganatos eredetűek. Ez jóval kevésbé invazív, mint a szöveti biopszia, ráadásul lehetővé teszi, hogy az orvosok a tumor több részéről is kapjanak információt, akár többször ismételve a mintavételt.
Mivel egyetlen szövetrészlet megvizsgálása nem feltétlenül mutatja a teljes képet, a folyékony biopszia segíthet abban, hogy átfogóbb képet kapjunk a betegségről, és könnyebben nyomon kövessük a tumor változásait a kezelések során.
Hol tartanak most a tesztek?
Jelenleg öt, egyes speciális ráktípusok kimutatására alkalmas folyékony biopsziateszt létezik. Ezeket már szigorú vizsgálatokban is ellenőrizték, szövetmintákkal összevetve.
Több daganattípusra kiterjedő szűrőteszt a napi klinikai ellátásban még nincs hivatalosan forgalomban. Az Egyesült Államokban azonban laboratóriumi fejlesztésként néhány már elérhető – például az Exact Sciences CancerGuard vagy a GRAIL Galleri. Ezeket az FDA még nem hagyta jóvá teljes körűen, azonban orvosi ajánlással vagy telemedicinán keresztül hozzáférhetők.
Az európai előrehaladás egyenetlen: az Egyesült Királyságban például a Galleri-teszt 140 ezer résztvevővel fut, az eredmények jövőre érkeznek. Akadályt jelent, hogy a hagyományos szöveti biopszia évtizedek óta a daganatdiagnosztika alapja, amit nehéz leváltani még akkor is, ha az új tesztek ígéretesek.
Emellett a standardizálás is hiányzik: sok helyen más-más eljárást alkalmaznak, különböző biomarkereket figyelnek, és eltérő időpontban tesztelnek, így a tesztek egybevetése bonyolult.
Korlátok és kételyek
Az újabb modellek is kiemelik: az MCED-tesztek hatékonysága nagyban függ attól, mennyi ideig tartanak a különböző ráktípusok egy adott stádiumban. Ha a korai stádium hosszú, a teszt sok esetet ki tud mutatni; ha a daganat gyorsan áttétesedik, keveset ér a szűrés.
Továbbá számos helyzetben továbbra is elengedhetetlen a szövetmintás vizsgálat: például immunterápia előtt fontos tudni, mennyire van jelen a tumorban az immunsejt-beszűrtség, amit vérből nem lehet megállapítani. Ezért a pozitív szűrési eredmény után minden esetben újabb vizsgálatok szükségesek, mielőtt kezelés indulna.
A kérdés, hogy az időben felismert tumor lecsökkenti-e a halálozást, végső soron attól függ, mennyire gyorsak és pontosak az ezt követő vizsgálatok.
Hamis pozitív eredmények és jövőbeli kihívások
A jelenlegi MCED-tesztek egyik legnagyobb problémája a hamis pozitív eredmények magas aránya. A Galleri PATHFINDER 2 kísérletben a teszt 99,6 százalékban jól szűrte ki a nem daganatosokat, viszont a pozitív eredményt kapók 40 százalékának nem volt daganata. Ez jelentős plusz aggodalmat és felesleges kivizsgálást eredményezhet, főleg, ha élesben, milliós léptékben vezetnék be.
A téves pozitív esetek csökkentésére megbízhatóbb biomarkerekre, a laboratóriumi módszerek egységesítésére, valamint különböző sejttípusok kombinált vizsgálatára lesz szükség.
Mit hoz a jövő?
A szakértők szerint, ha sikerül optimalizálni és standardizálni a teszteket, a folyékony biopszia tényleg gyökeresen átalakíthatja a daganatkimutatást. Akár olyan betegeket is ki lehetne szűrni, akik a műtét után elkerülhetnék a kemoterápiát – például ha a vérben a daganat DNS-e már nem mutatható ki.
Egyelőre nincs tökéletes véralapú szűrőteszt, de egyre közelebb kerülünk hozzá. Az áttörés a küszöbön áll – kérdés, mikor érkezik meg a mindennapi gyakorlatba.
