Lassú kozmikus ütközés részletei
A két galaxis gravitációja lassan összefonódik, az esemény pedig különös szerencsénkre éppen szemből látható a Naprendszerünkből. A nagyobb, NGC 2207 uralja a látómezőt, míg az IC 2163 részben átfedi annak külső részeit. Ahogy a galaxisok vonzzák egymást, a spirálkarok látványosan eltorzulnak: csillagokból és gázból álló áramlatok nyúlnak ki, az anyag összetömörödik, és új csillagok születhetnek – ez maga a káosz születése az űrben.
Színharmónia a csillagok között
A kép fehér, szürke és vörös árnyalatai a James Webb közép-infravörös adatait mutatják, amelyek főleg a galaxisok magját és a hidegebb gázfelhőket jelenítik meg. A Chandra kék röntgenfénye viszont a legnagyobb energiájú területeket emeli ki: kettőscsillagokat, szupernóva-maradványokat és a már elpusztult csillagok nyomait.
Többdimenziós galaxisportrék
Ez a lenyűgöző kompozitkép csak egy a négy Chandra-alapú, egyszerre megjelent űrfotó közül. Társai között ott van az NGC 6334 (aktív csillagkeletkezési régió), a G272.2-0.3 (szupernóva-maradvány, forró, röntgensugárzó gázzal), valamint az R Aquarii (olyan rendszer, ahol egy fehér törpe anyagot nyel el egy vörös óriástól). Az összes képben közös, hogy a Chandra, a James Webb, a Hubble, a Spitzer és földi távcsövek adatait egyesítik egy grandiózus galaktikus tablón.
