
Egy újabb különc szuperhőscsapat? Kicsit másként
Los Angeles alternatív változatában járunk, ahol olyan természetfeletti lények, mint démonok vagy földönkívüliek sem számítanak ritkaságnak. Itt irányítod Robert Robertsont, alias Mecha Man-t, egy kiégett szuperhőst, akinek egy bevetése a múltban kudarcba fulladt a rettegett Shroud nevű főgonosz ellen. Kényszerpihenője után a legendás Blonde Blazer hívja vissza a pályára: új küldetése az, hogy a Superhero Dispatch Network (SDN) csapatán belül segítőként vállaljon szerepet – cserébe rendbe hozzák a szuperruháját.
Robert új feladata: menedzselni a Z-Teamet, vagyis egy korábbi gonosztevőkből és antihősökből álló, jó útra térni vágyó brigádot. Bár sok közöttük a konfliktus, a rivális viszony és a poénkodás, mégis mindenki nyomot hagy a játékosban – legyen szó szarkasztikus odaszólásokról, elsőre butuska poénokról vagy megható pillanatokról, amelyek segítenek belátni, mi rejtőzik az alteregóik mögött.
Epizodikus, mint egy animációs sorozat
A Dispatch nyolc epizódból áll, amelyek igazi rajzfilmes lendülettel pörögnek le. A látványvilág szinte életre kelti a képregény paneleit. Nem kizárt, hogy egy-egy történeti fordulat még a Legyőzhetetlen (Invincible), A fiúk (The Boys) vagy a Béketeremtő (Peacemaker) rajongóinak is új lesz. Mindeközben nemcsak Robert múltját ismerheted meg jobban, hanem a főellenség, Shroud, és a köztük lévő konfliktus is komolyabb hangsúlyt kap – Matt Mercer hangjával különösen emlékezetes a lezárás.
Az SDN-nél töltött munkanapok során te döntöd el, milyen legyen Robert karaktere és viszonya a csapathoz. Minden választásodnak hosszú távú következményei lesznek: a párbeszédektől kezdve a csapatmorálig minden döntésed hatással van a Z-Team összetartására.
Játékmechanikában is fejlődés
Nemcsak dialógusok között döntesz. A fő játékmenet során egyfajta menedzserszimulációként kell a hősöket küldetésekre beosztani: ki mire képes, milyen tulajdonságai vannak, milyen a szinergiája a másik hőssel, és ezek alapján választod ki, hogy ki oldjon meg például egy elszabadult vonatot vagy egy démoni fenyegetést. Ehhez képest komoly különbség, hogy már nem elég a megfelelő válaszokat adni beszélgetésben, hanem aktívan fejlesztheted is a karaktereket, XP-t, új képességeket gyűjthetsz, és különböző minijátékok (például hackelés) is színesítik a játékmenetet.
Az egyes hősök egyedisége nem puszta dísz: Waterboy például kezdetben gyenge, de minden képességét tetszés szerint alakíthatod, míg Phenomaman erős, de vereség esetén azonnal depressziós lesz – így minden döntésed valódi súlyt kap a fő sztoriszálon túl is.
Következésképpen a Dispatch a választásvezérelt kalandjáték műfajának komoly evolúcióját jelenti, ahol már jóval nagyobb a játékos autonómiája, mint néhány párbeszéd-választás.
Karakterek, akiket nehéz elengedni
Minden résznél azon kaptam magam, hogy egyre jobban meg akarom ismerni a hőseimet: legyen szó a szorongó, mégis szerethető Waterboyról, a karizmatikus Prismről, a pokoli démon Malevoláról, vagy a szó szerint denevérember Sonarról. Egyiküket sem szeretném kirakni a csapatból, ami elismerés a fejlesztők írói munkájának és a szinkronszínészeknek egyaránt.
A legkiemelkedőbb figura Invisigal, Laura Bailey hangjával, aki bonyolult múltú ex-tolvajként próbál hős lenni. Közte és Robert között kialakuló dinamika a játék egyik legütősebb szála, szarkasztikus dialógusaik sokszor viccesek és mégis őszintén emberiek. Az érzelmi kötelékek hihetőek, így a döntéseid itt is sokat nyomnak a latban.
A romantika mellékszál – vagy mégsem?
A játékban ugyan léteznek romantikus lehetőségek, de ezek sokkal visszafogottabbak, főként Invisigal és Blonde Blazer között választhatsz. Ez nem feltétlenül hátrány, de a Z-Team annyira színes társaság, hogy nem kizárt, hogy a játékos többre vágyik, mint barátságra – sajnos azonban ezek a lehetőségek limitáltak. Időnként szinte úgy éreztem, hogy a játék Invisigal felé terel, de minden ilyen kapcsolatnak következményei vannak, akár a második évad lehetőségét is előrevetítve.
Interaktivitás és akadálymentesség
A Dispatch azokhoz szól, akik szeretnek karaktervezérelt, választásokra alapuló történetekbe merülni. A teljes élmény másfél nap alatt is teljesíthető a fő szál végigjárásával. Akadálymentes módokat is kínál – van például külön Cinematic Mode, ami kikapcsolja a Quicktime Event-eket (QTE), színvak mód, vizuális effektek változtatása, valamint lehetőség a trágár szavak vagy érett tartalmak cenzúrázására.
Összefoglalásként
Ha szereted az egyedi művészi világú, szívvel-lélekkel telepakolt szuperhős-sztorikat, amelyekben saját döntéseid valóban számítanak, a Dispatch kihagyhatatlan újdonság. Nem kizárt, hogy ahogy a régi nagy választós kalandjátékok, úgy ez a cím is előrevetíti a zsáner megújulását – és bőven lehet még benne tartalék egy felejthetetlen második évadhoz is.
