A biológiai óra szerepe a gyógyításban
Elképzelhető, hogy a szervezet cirkadián ritmusa, azaz belső órája szabályozza azt is, milyen hatékonyan küzd meg az immunrendszer a daganattal. Az immunterápia – pontosabban az immunellenőrzőpont-gátlók – akkor működnek a legeredményesebben, amikor az immunrendszer természetszerűleg aktívabb. A sejtszintű vizsgálatok is arra utalnak, hogy reggel, illetve a déli órákban a szervezetben keringő ölő T-sejtek szívesebben vándorolnak a tumorokhoz. Ebből adódóan az immunterápia ekkor adott dózisa hatékonyabban támogathatja a szervezet rákellenes védekezését.
Ilyen eset például, amikor egy gyorsan terjedő tüdődaganatos beteg immuno- és kemoterápiát kap, s a terápiát napközben, korán adagolják: az eredmények ekkor látványosan jobbak lehetnek.
Tények és számok a kutatásból
A kínai Xiangya Orvosi Egyetemhez tartozó onkológiai klinika kutatásában közel 400, főként férfi tüdőrákos betegnél elemezték, miként befolyásolja a kezelések időzítése a túlélési esélyeket. A vizsgálatban mindenkinél ugyanazt az immunterápiás protokollt alkalmazták kemoterápiával kombinálva. A túlélési mutatókat elsősorban az alapján értékelték, hogy hány órakor kapták a páciensek az első négy terápiás kört.
Azok, akik 15:00 előtt estek át a kezeléseken, átlagosan majdnem kétszer tovább éltek, és hosszabb ideig maradtak tünetmentesek, mint azok, akik 15:00 után jutottak hozzá az infúziókhoz. Az eredmények függetlenek voltak attól, hogy valaki idős vagy fiatal, nő vagy férfi, bár a nők aránya eleve elenyésző volt, így esetükben még további vizsgálatok szükségesek.
Nem mindegy, mikor, de nem is mindenkinek ugyanaz a jó
Habár a kutatók kiemelik a kezelés időzítésének fontosságát, a legideálisabb időablak megállapítása továbbra is kérdéseket vet fel. Elképzelhető, hogy az optimális idő az egyes betegek belső órája szerint változik: egyesek reggeli, mások délutáni típusúak. A jövőben a személyre szabott időzítés – azaz a kronoterápia – segíthet megtalálni mindenkinek a leghatékonyabb kezelési időpontot.
A tömeges, kórházi alkalmazáshoz viszont szervezési nehézségek is kapcsolódnak: ha minden érintett reggel kapná a terápiát, az ellátóhelyek túlterheltté válhatnak. Ebből adódóan érdemes lehet a páciensek úgynevezett kronotípusát gyorsan és megbízhatóan meghatározni, hogy a kezeléseket igazán egyénre lehessen szabni, és ne egyszerre kelljen mindenkit ellátni.
Mit hoz a jövő?
A mostani eredmény meggyőző, de további, szigorú összehasonlító vizsgálatok szükségesek, ahol a különféle időpontú kezeléseket tudatosan vizsgálják. Ha ezek igazolják az időzítés előnyeit, forradalmi, olcsó és egyszerű mód nyílhat meg a rákterápiák eredményességének javítására. A szakértők szerint azonban az is fontos, hogy minden beteg számára megtalálják az ideális időzítést – ehhez már elkezdődtek a kronotípusok gyors feltérképezését célzó klinikai tesztek.
Az biztos, hogy a rákkezelés világában egy egyszerűnek tűnő, ám annál nagyobb hatású tényezőre derült most fény: nem mindegy, mikor kapunk életmentő terápiát.
