Új korszak az űrkutatásban: Roman és Webb összehasonlítása
A James Webb-űrtávcső a valaha űrbe juttatott legnagyobb teleszkóp, melynek beüzemelése rendkívül kockázatos volt: 50-nél is több telepítési lépés, 178 különálló kioldóegység, több mint 300 potenciális hibalehetőség – bármelyik is elég lett volna ahhoz, hogy kudarcba fulladjon a program. Végül mégis sikerült kinyitni a Webb óriási tükreit és napvédő pajzsát, így 25 év fejlesztés és több mint 4 620 milliárd forintba (11 milliárd dollárba) kerülő beruházás után végre működik, és lenyűgöző képekkel, tudományos eredményekkel szolgálja a kutatókat.
A Roman ezzel szemben sokkal kevésbé összetett: a főtükre 2,4 méteres, vagyis majdnem háromszor kisebb, mint a Webb-é. Bár nem lát olyan mélyre az űrben, mint a Webb, sokkal szélesebb látómezővel rendelkezik, így egyszerre milliárdnyi csillagot és galaxist képes vizsgálni. Ez kulcsfontosságú lesz az univerzum nagy részét kitevő sötét energia és sötét anyag kutatásához, amelyek a kozmosz mintegy 95 százalékát alkotják.
Roman és Hubble: új szint a fényképezésben
A Roman főtükre ugyanakkora, mint a legendás Hubble-é, tehát ugyanolyan felbontású képekre számíthatunk. Ami azonban igazán újdonság, az a kamera belsejében található detektorok sokasága: 18 darab, egyenként 4096×4096 pixeles egység együttesen majdnem 300 megapixeles felbontást kínál, és érzékenyek a látható és közeli infravörös tartományokra. Ezeknek köszönhetően a Roman egyszerre 100-szor nagyobb területet tud lefényképezni, mint a Hubble – például a Hubble-mélymező (Hubble Deep Field) legendás képét ugyanazzal az élességgel tudja újraalkotni, de százezerszer több csillaggal és galaxissal.
Koronográf: forradalom az exobolygók kutatásában
A Roman másik műszere, a koronográf, speciális maszkokat, szűrőket és adaptív optikát használ, hogy kiiktassa a csillagok vakító fényét, és előhozza a környezetük halvány objektumait. Ez a technológia a csillagok milliószor halványabb bolygókat is képes kiszúrni – vagyis 100–1000-szer hatékonyabb a hasonló műszereknél, például a Webb- vagy Hubble-teleszkópon találhatóknál. A Roman mikrolencsés módszerrel is keres exobolygókat, és várhatóan lényegesen többet talál, mint az eddigi űrmissziók.
Gigantikus adatgyűjtés, páratlan gyorsasággal
A Roman a tervek szerint az első öt évében több mint 100 000 távoli világot, százmillió csillagot és milliárdnyi galaxist fedezhet fel. Ez soha nem látott adattömeggel árasztja el a csillagászokat: egyetlen kilenc hónapos égboltfelméréssel olyat visz véghez, amihez a Hubble-nek 1 000–2 000 évre lenne szüksége. Vagyis a Roman teljesen új dimenzióba emeli a kutatást, például rövid idő alatt három és félezer teliholdnyi égboltot vizsgál át, majd ennek egy részletét öt napig folyamatosan figyeli – olyan megfigyelések, amelyek a Hubble-nek vagy a Webbnek lehetetlenek lennének. A háromdimenziós csillagközi „mozik” is a Roman teljesítményének köszönhetően válnak elérhetővé, a Tejútrendszeren belül és távoli galaxisokban egyaránt.
Trump többször is megpróbálta leállítani – túlélte
A Roman teljes költsége 4,3 milliárd dollár (mintegy 1 808 milliárd forint), ebben benne van a fejlesztés, a gyártás, az indítás, valamint az első öt év működtetése. Az összeg körülbelül 110 millióval volt magasabb az eredeti várakozásoknál, részben a koronavírus-járvány miatti nehézségek miatt, de a program költségvetése 2017 óta lényegében stabil.
2018 és 2020 között Donald Trump kormányzata többször is próbálta visszavonni a finanszírozást, ám az amerikai kongresszus minden alkalommal visszahelyezte azt a költségvetésbe. Nemrég, amikor Trump újra elnök lett, ismét nagy költségcsökkentést javasolt a Roman-programra, de a teljes törlés ezúttal is elmaradt, a kongresszus támogatásának hála.
Könnyített kivitelezés, megbízhatóság, ajándék tükör
A Roman nemcsak olcsóbb és egyszerűbb, mint a Webb, de jelentős szerelési problémák sem hátráltatták, köszönhetően az okos tervezésnek és a szoros költségkeretnek. Az összesen néhány mozgó alkatrészt tartalmazó Roman például egy olyan főtükröt kapott ajándékba az amerikai felderítő ügynökségtől, amelyet eredetileg kémműholdhoz rendeltek, de végül nem használtak fel. Ez jelentősen csökkentette a fejlesztés kockázatát is, bár a nagyobb tükörhez nagyobb űreszközt és nagyobb rakétát kellett tervezni.
Az alkatrészek tesztelése mindeddig kiemelkedően jól sikerült, nincsenek váratlan hibák – ellentétben a Webbbel, ahol többször is problémák akadtak a földi próbákon. Az összeszerelt Roman a következő hónapokban teljes rendszerteszteken, további elektromágneses, akusztikus és vibrációs vizsgálatokon megy át, várhatóan 2025 közepén indul Floridába, a Kennedy Űrközpontba, hogy a SpaceX Falcon Heavy rakétájával elinduljon 1,5 millió kilométeres megfigyelőpontja felé. A rendszer már most túl van a legnehezebb környezeti viszontagságokon: a tudományos áttörés csak hónapokra van tőle.
