Növényábrázolások és rejtett számmintázatok
A kutatók 29 különböző lelőhelyről származó tucatnyi edényen fedezték fel a növényi díszítéseket: néhol élethű, másutt stilizált, de mindig szándékos elrendezésben. Különösen lenyűgözőek azok a tálak és korsók, ahol a virágszirmok száma szigorú számsorokat követ — 4, 8, 16, 32, sőt, néhol 64-et is. Ez a bonyolult ismétlődés a tér tudatos osztására, a szimmetria és az egyensúly érzékelésére utal, amely a közös földművelésből vagy terméselosztásból gyökerezhetett. A díszek ritmikus elrendezése egészen új szintre emelte nemcsak az esztétikát, hanem a gondolkodást is.
Matematika a művészetben, még írás előtt
Az ábrázolások között nem látható egyetlen fogyasztható növény sem, így nem mezőgazdasági beszámolók vagy rituális tárgyak; sokkal inkább a virágok pozitív érzelmi hatása miatt kerültek a falu közösségi edényeire. A vizuális szervezés, az ismétlés, a szimmetria és a számszerűség bizonyíthatóan jóval az első mezopotámiai írásos számrendszerek előtt megjelent. A Halaf-edények így nemcsak szépek, hanem egyfajta ősi matematikai gondolkodás korai példái: a természet rendjét, a közös élet szervezését és a felfedező ember fantáziáját egyszerre tükrözik.
