Vadkamerák adhatnak választ megjelenésük okaira
Egy kutatócsoport 2011 és 2021 között három tábornál, valamint a Churchill Northern Studies Centre-ben (CNSC), a kanadai Manitoba tartományban vadkamerák segítségével vizsgálta, milyen gyakran jelennek meg jegesmedvék a part menti települések közelében. Az ötlet onnan indult, hogy a Parks Canada két táborában (Broad River és Owl River) a vártnál sokkal több jegesmedve bukkant fel – annak ellenére, hogy ezeket kifejezetten a parttól távolabb alakították ki a találkozások minimalizálására.
A kutatók azt vizsgálták, hogy a medvék látogatásait az emberi jelenlét, a jégmentes időszak hossza, vagy mindkettő befolyásolja-e inkább. A képek 80%-án elég jól látszott a medvék testalkata ahhoz, hogy egy elfogadott skála szerint értékelni lehessen az általános állapotukat.
Összesen 580 jegesmedve-látogatást rögzítettek; ezek leginkább július és november között történtek, amikor a medvék rendszerint gyakrabban jelennek meg a környéken. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy sem a táborokban, sem pedig a CNSC telephelyén tapasztalt emberi tevékenység nem befolyásolta a látogatások számát. Másként fogalmazva: elsősorban az számít, mennyi ideig marad jégmentes a Hudson-öböl azon a nyáron – minél tovább, annál több jegesmedve jár a part menti területeken.
Nemcsak az éhezők keresik az embert
A viszonylag rossz, lesoványodott fizikai állapot általában az alultápláltság jele, ami a túlélés szempontjából kritikus lehet a szárazföldi böjt során. Várakozásukkal ellentétben a kutatók azt találták, hogy nem csupán éhező medvék keresik fel az emberek környékét, hanem bármilyen kondícióban lévő állatok is – vagyis az, hogy mennyi ideig vannak a parton, jelentősebben meghatározza a jelenlétüket, mint az aktuális tápláltsági állapotuk.
Különös módon alig bukkantak fel magányos fiatal egyedek – jóllehet más vizsgálatok szerint épp ők a legvalószínűbbek, hogy konfliktusba keveredjenek emberekkel. A kutatók szerint ennek oka az lehet, hogy a hosszabb jégmentes időszakok hatására az utódok megszületése és felnövése már hosszú évek óta visszaesett, ezzel csökkent a fiatal populáció aránya.
Mit jelent ez a jövőre nézve?
Az új kutatási eredmények szerint a jégtakaró csökkenése önmagában nem feltétlenül vezet több medve–ember konfliktushoz csupán azért, mert a jegesmedvék soványabbak vagy szélsőségesen éhesek. Sokkal inkább arról van szó, hogy a partközeli jelenlét esélyét a jégmentes hónapok száma növeli – az, hogy ebből lesz-e támadás vagy komolyabb konfliktus, azt valószínűleg az állatok tényleges kondíciója és viselkedése befolyásolja.
Érdemes kiemelni, hogy a tudományos megközelítések eddig főként a rossz kondíciójú állatokat okolták az emberközeli incidensekért, ám az északi közösségekben szerzett helyi tapasztalatok inkább azt mutatják, hogy a visszatérő medvék között sok a jó általános állapotú példány is. Ez jól mutatja, mennyire fontos, hogy a feltételezéseket mindig ütköztessük a terepen szerzett tapasztalatokkal – különben könnyen elterjedhetnek helytelenül bizonyosságként kezelt elképzelések.
