Erőszak, árulás, rivalizálás
A szereplők mindennapjai egyre feszültebbé válnak: Sarah minden erejével azon dolgozik, hogy előrébb jusson Tony tévécsatornájánál, miközben akadályokba és gáncsoskodásba ütközik. Tony még ellenszenvesebbé válik, bosszút forral Rupert, Cameron, Declan és Sarah ellen – gyakorlatilag mindenki az ellenségévé válik. A Declan-központú szál igencsak lagymatag lett: a karakter elveszik a többiek gondjai között, míg felesége, Maud szinte alig tűnik fel a képernyőn. Taggie egyre idegesítőbbé válik, ahogyan folyamatosan Rupert után sóvárog.
Változó dinamika, új erőviszonyok
Ugyan még mindig akadnak forró, szaftos jelenetek, de a szereplők túlságosan stresszesek és túlterheltek ahhoz, hogy komolyan átadják magukat az erotikának. A sorozat korábbi vad és erőteljes szexuális energiája háttérbe szorul, helyette a kiélezett rivalizálás, a félelem és a kétségbeesés kap nagyobb szerepet. Tony régóta szenvedő felesége, Monica végre cselekszik: visszavág az elviselhetetlen hűtlenségért, és most először érzi jól magát a bőrében. Lizzie és Freddie kapcsolata továbbra is a sorozat legemberségesebb eleme, még akkor is, ha megcsalásról szól.
Életben maradó örökség és új horizontok
Dame Jilly Cooper keze nyoma minden pillanatban érezhető: az évad nagy részét még életében forgatták, és sikerült megőrizni azt a karakteres, csipkelődő hangulatot, ami a Rutshire-krónikák (Rutshire Chronicles) alapja. Egyre inkább előtérbe kerül a Póló (Polo) című regény cselekménye is, amely szerves része lehet a Cooper-univerzumnak a képernyőn. Külön dicséretet érdemel Emily Atack érzékeny alakítása és Lizzie–Freddie párosa, akik izgalmas, bűntudattal kevert romantikát csempésznek a történetbe.
Ebből kifolyólag nem kétséges, hogy a Riválisok (Rivals) második évada továbbra is bátor, pimasz és abszurd maradt, még ha a kezdeti lendület és vad csábítás most némileg háttérbe is szorult. Továbbra is minden adott egy újabb őrült, botrányoktól sem mentes folytatáshoz, amelyet az év későbbi részében várhatunk.
