Az ősember nem habzsolt, okosan vadászott

Régészeti nyomok a nagy találkozásról

A Scientific Reportsban megjelent friss vizsgálat új bizonyítékokat tárt fel a Nesher Ramla karsztvidékén, ahol mintegy 120 000 éve valószínűleg először találkoztak archaikus és modern emberek. A régészek olyan rétegeket tártak fel, amelyek vad őstulkok – a mai szarvasmarha ősei, az őstulok (aurochs) – feldarabolt csontjait tartalmazzák, egyértelmű vadászat és feldolgozás nyomaival.

A csontok elemzése alapján az ősemberek elsősorban elsőrendű prédára, vagyis felnőtt őstulkokra vadásztak, és mindig csak néhány példányt ejtettek el egyszerre. A zsákmány szervezett hajtóvadászat helyett inkább egyedi rajtaütésekben esett el, általában az aszályos évszakokban, amikor az állatok kénytelenek voltak örökzöld bokrok leveleit és gallyait rágcsálni.

Vadászati szokások és társadalmi szervezet

A kutatók a vadászmódszerekből próbáltak következtetni az ősemberek társadalmi szervezetére. A tömeges vadászat nagy létszámú, jól együttműködő csoportot feltételez, ám itt nem találtak erre utaló nyomokat. Az őstulkok fogazonosítása, izotópos vizsgálata és kopási mintázata is azt jelezte, hogy különböző csordákból, különböző helyekről származtak, tehát nem egyszerre hullottak áldozatul.

Ez a minta alátámasztja, hogy a középső paleolitikum emberei kis, lazán kapcsolódó csoportokban éltek. Ugyanakkor a régészek szerint nem zárható ki, hogy a Levantéban is előfordultak tömeges vadászatok, csak még nem találták meg a megfelelő leleteket. Az viszont biztos, hogy a szorosabb szervezettséggel és kommunikációval dolgozó modern embereknek ez előnyt jelenthetett a túlélésben, amikor a két embercsoport találkozott.

2025, adrienne, phys.org alapján