A neandervölgyiek tűzgyújtási technikája
A Suffolk megyében, Kelet-Angliában végzett régészeti kutatások során parányi piritdarabkákat találtak, amelyek arra utalnak, hogy a tűzgyújtás már ekkor ismert volt, és azt valószínűleg a neandervölgyiek alkalmazták. A pirit (ismertebb nevén bolondok aranya) szikrákat kelt, ha kovakővel ütögetik. Mivel a környéken természetes pirit nem található, az előkerült darabkákat minden bizonnyal tudatosan hozták magukkal az ősi emberek, kifejezetten tűzcsiholás céljából. Fontos hangsúlyozni, hogy a tűzgyújtás képessége kulcsszerepet játszott az emberi társadalmak fejlődésében, mivel nagyobb agyméretet, összetettebb társas szerveződést és fejlettebb kommunikációs készségeket tett lehetővé.
A barnhami lelőhely titkai
Barnham már az 1900-as évek elején is ismert volt paleolit kéziszerszámairól, ám csak az elmúlt évtizedek kutatásai mutatták ki, hogy legalább 415 000 évvel ezelőtt apró embercsoportok időszakosan lakták a területet. A lelőhely egyik részén jelentős mennyiségű, hő hatására szétrobbant kőbalták és vörösre égett agyagréteg került elő. Tudományos vizsgálatokból kiderült, hogy ezt az agyagot ismételten, helyben hevítették, vagyis ősi tűzhely lehetett. Elképzelhető, hogy ezek során élelmiszert készítettek, vagy melegedtek az éjszakai hidegben.
A tűz szerepe az emberi evolúcióban
Az ellenőrzött tűz rendkívül fontos szerepet játszott a korai emberek életében: segített az ételek megfőzésében, védelmet nyújtott a ragadozókkal szemben, világosságot adott, és köré lehetett gyűlni társas tevékenységekhez. Eleinte vélhetően természetes tüzeket, például villámcsapás okozta bozóttüzeket hasznosítottak, de a tűz mesterséges előállítása jelentette az igazi áttörést. Noha néhány afrikai és izraeli lelőhelyen már 1,5 millió, illetve 800 000 éves égésnyomokat tártak fel, azok nem szolgáltak olyan közvetlen geokémiai bizonyítékokkal, mint Barnham.
Neandervölgyiek: komplex viselkedés és technológiai előrelépés
Bár a barnhami közösség tagjainak csontjai nem maradtak fenn, a közeli Swanscombe lelőhelyen talált neandervölgyi koponyák alapján joggal feltételezhető, hogy Barnhamben is ők éltek. Már korábban is ismert volt, hogy egyes neandervölgyiek tudtak tüzet gyújtani, de a mostani leletek 350 000 évvel korábbra helyezik ezt a képességet. Ez arról tanúskodik, hogy a neandervölgyiek jóval fejlettebbek voltak, mint eddig gondoltuk: nagy agymérettel, összetett szokásokkal és rugalmas alkalmazkodással tűntek ki.
Ki volt valójában az első tűzgyújtó?
Felmerül a kérdés, hogy vajon minden neandervölgyi rendelkezett-e ezzel a képességgel, vagy csak különleges csoportok, időszakok és helyszínek kiváltsága volt-e. Az is kétséges, hogy a Homo sapiens ugyanebben az időben birtokolta-e már ezt a technológiát Afrikában. Jelenleg nincs arra bizonyíték, hogy az ember mai formája 400 000 évvel ezelőtt uralta volna a tüzet. Ez alapján elképzelhető, hogy a neandervölgyiek önállóan fejlesztették ki a tűzgyújtás technikáját Európában, és ez tette lehetővé számukra, hogy messzebbre, hidegebb vidékekre is eljussanak.
Fontos ugyanakkor, hogy továbbra is rengeteg a kérdés a tűz használatának kezdetéről, mégis most új kulcsadatokkal bővült a tudományos vita arról, hogyan járultak hozzá a neandervölgyiek az emberiség fejlődéséhez.
