A káosz törvénye mindent visz
A kutatás szerint bármilyen anyagból is készül egy tárgy, az összetörés után a nagyobb és kisebb darabok arányában felfedezhető egy következetesség. Villermaux a “maximális véletlenszerűség” elvéhez fordult: amikor valami széttörik, a legvalószínűbb eredmény az, ami a legnagyobb rendetlenséget okozza – azaz a legmagasabb entrópiát teremti.
Mégsem teljesen káosz
Azonban ez a véletlenszerűség még mindig fizikai határok között mozog: a törmelékdarabok sűrűségére is korlátok vonatkoznak. Villermaux egy korábban felfedezett törvénnyel pontosította az elvet, így olyan képlethez jutott, amely tökéletes pontossággal jósolja meg a szilánkok méreteloszlását.
Minden széttört tárgy esetében működik?
A képletet tesztelte üvegszilánkokon, spagettin, cseppfolyós vagy gáznemű anyagokat tartalmazó buborékokon, tengeri műanyaghulladékon és régészeti kőeszközök szilánkjain is – minden esetben igazolódott a szabály. Sőt, egy családi cukordarabolós kísérlet is azt mutatta, hogy a törvényt a gyakorlatban is bármikor tetten lehet érni.
Vannak kivételek
Nem minden helyzetben alkalmazható ez a törvény. Ha például egy csendes vízsugár szabályos cseppekre bomlik, vagy ha a keletkező darabkák egymással kölcsönhatásban vannak, a szabály nem érvényesül. Ez a tudás azonban jól jöhet bányászatnál vagy kőomlások elemzésénél is. A jövő kutatásai talán azt is megmondják, mekkora lehet a lehető legapróbb szilánk, vagy vajon a különböző töredékformák is hasonló mintázatot mutatnak-e.
