A jég alatti rejtett mozgás
Az új kutatásokban tudósok gépi tanulási módszerekkel, vagyis az MI segítségével vizsgálták át a 2001–2004 és a 2012–2015 közötti időszakból származó szeizmikus adatokat. Ezeket 49 állomásról gyűjtötték össze. Az eredmény lenyűgöző: több mint 500 eddig ismeretlen rengést fedeztek fel, amelyek 100–150 kilométer, vagyis 60–90 mérföld mélyen pattantak ki a David-gleccser alatt. Ez a hatalmas gleccser mintegy 1 100 kilométer hosszú, Kelet- és Nyugat-Antarktiszt köti össze, és a keleti jégtakaró negyedét vezeti az óceánba.
Furcsa helyen keletkeznek a földrengések
A földrengések nem ott történnek, ahol a legtöbben számítanának rá: nem kőzetlemez-határokon, hanem azok közepén, messze minden törésvonaltól. Ilyen mélységben jelentkező, úgynevezett köztes mélységű földrengéseket szinte kivétel nélkül csak a lemezhatároknál tapasztalhatók – ott, ahol az egyik lemez a másik alá bukik. Most viszont úgy tűnik, hogy a David-gleccser környékén a hideg, merev földkéreg és a meleg, lágyabb kőzet találkozásánál olyan feszültségek halmozódnak fel, amelyek földrengéseket eredményeznek. Ezek 1,6-tól 3,5-ös magnitúdójúak. A mélyben izzó, melegebb kőzet felboltozza a felszínhez közeli rétegeket, meghajlítja őket, így folyamatos feszültséget okoz.
Mi várható a jövőben?
Következésképpen a legújabb gépi tanulási módszerek a múlt szeizmikus feljegyzéseiben is újabb rejtett rengéseket tárhatnak fel, akár a világ más vidékein is. Úgy fest, az Antarktisz jóval aktívabbnak bizonyul, mint korábban hitték, hiszen eddig egyszerűen nem volt elég pontos technológia a mélyben zajló rengések érzékelésére.
A kutatók szerint ezek a földrengések egyelőre nem jelentenek veszélyt sem a jégtakaróra, sem az antarktiszi élővilágra. A következő cél, hogy megfejtsék, a gleccser súlya mennyiben járul hozzá a rengések elhelyezkedéséhez, illetve miként hatnak ezekre a jégpajzson belüli változások. Az is továbbra is rejtély, hogy a David-gleccser alatt miért koncentrálódik ennyire a mozgás, és miért nem oszlik el a régió hegyei között.
Következésképpen a jövőben is kulcsfontosságú marad a kontinens földrengéseinek feltérképezése, hogy jobban megértsük a jég történetét és ami még fontosabb, a lehetséges jövőt.
