
Hosszú vagy rövid idővonal?
Nem elhanyagolható tényező, hogy évek óta tart a vita arról, pontosan mikor is érték el a modern emberek Ausztráliát – főként azért, mert ehhez fejlett vízi közlekedési eszközökre volt szükségük. Míg néhány kutató főleg régészeti leletek alapján rövidebb időkeretet, 47–51 ezer évet feltételez, addig a mostani, minden eddiginél nagyobb mintán alapuló elemzés erőteljesen a hosszú idővonal, vagyis a 60–65 ezer éves jelenlét pártjára állt. Így az őslakos népek ma a Föld legrégebbi, folyamatosan fennálló közösségei közé tartoznak.
Két útvonal, közös eredet
A kutatás szerint az ősi vándorlók mintegy 70–80 ezer éve indultak Afrikából, majd Dél- és Délkelet-Ázsia érintésével két csoportra váltak szét. A déli irányból az indonéz szigetek, az északi irányból a Fülöp-szigetek jelentették a kaput: innen érték el Ausztrália északi partjait, és ott egymástól függetlenül telepedtek le.
Keveredés a „hobbitokkal” és más archaikus emberekkel
A meglepetések sora itt nem áll meg: az is kiderült, hogy az első betelepülők valószínűleg keveredtek más, archaikus emberekkel, például a neandervölgyiekkel, a gyenyiszovai emberekkel, sőt, a 100 centiméter körüli Homo floresiensis („hobbit”) csoporttal is. Arról azonban még nincs pontos adat, hogy mennyire volt gyakori ez a keveredés.
Kulturális örökség és túlélés
Az ausztrál őslakosok saját történeteikben is ősidők óta jelen vannak a földjeiken, most pedig a genetika is megerősíti ezt a hiedelmet. Ez arra utal, hogy a tengeri közlekedési ismeretek, amelyeket a régészeti leletek önmagukban nem mutatnak ki, kulcsszerepet játszottak abban, hogy az emberiség túlélje és alkalmazkodjon az új kontinenseken.
