A biszexuálisokat jobban sújtja a magány
A felmérés szerint a biszexuális válaszadók 13 százaléka komoly magányt, míg további 64 százaléka közepes magányt tapasztal. Ezzel szemben a meleg és heteroszexuális résztvevők többsége inkább alacsony magányérzetet jelölt meg. Nem egyértelmű, de lehetséges, hogy a biszexuális identitás elfogadottsága és ennek társadalmi megítélése még mindig elmarad a meleg közösségéhez képest, amely az utóbbi időben fokozott elfogadottságot élvez. A biszexualitással szemben jóval gyakoribbak az előítéletek, a kétely és a társadalmi megbélyegzés.
Társas támogatás hiányában nincs lelki jóllét
A vizsgálat kimutatta, hogy a szexuális orientáció önmagában nem okoz nagyobb magányt. Az, hogy valaki meleg, heteroszexuális vagy biszexuális, önmagában nem határozza meg az elszigeteltség érzését. Ami igazán számít: a társas támogatás mennyisége és a lelki jóllét. Sok biszexuális számolt be arról, hogy kevesebb emberre számíthat érzelmi vagy gyakorlati segítség tekintetében, mint a többi csoport tagjai. Ez a gyér támogató hálózat csökkenti a pszichés jóllétet, és fokozza a magány érzését.
Mi lehet a megoldás?
A kutatók szerint két területen kell lépni: egyéni és társadalmi szinten is. Egyéni szinten fontos erősíteni a biszexuális emberek önértékelését és identitását, valamint támogató kapcsolati hálót építeni. Társadalmi szinten az oktatás, a szexuális sokszínűségre nevelés, illetve a biszexualitás nagyobb elfogadottságának elősegítése jelenthet előrelépést. Ha egyre nő azok aránya, akik nyíltan biszexuálisnak vallják magukat (a jelen tanulmányban ez 22 százalék volt), akkor a társadalomnak is fel kell nőnie a feladathoz, hogy kevesebben maradjanak magukra.
