
Lassan véget ér a régi beruházási modell
Az afrikai gazdaságok többsége – például Kenya, Uganda vagy Zambia – évi 4,8–6,4% közötti növekedést könyvelhet el, az egész kontinensen pedig az átlagos GDP-bővülés 4,1%. Kína Afrikába irányuló, energia- és nyersanyagközpontú beruházásai mintegy 40%-kal csökkentek a 2015-ös csúcshoz képest. Az okok között ott szerepelnek a csökkenő hozamok és a hagyományos ágazatok, például a bányászat és az építőipar visszaesése. Ezzel párhuzamosan 2025 első kilenc hónapjában 28%-kal nőtt a kínai export Afrikába, a 2020–2024 közötti időszakban pedig 57%-os bővülés történt. Mostanra főként magasabb hozzáadott értékű termékeket – elektronikát, műanyagárukat, textíliákat – exportálnak.
A figyelem középpontjában az afrikai fogyasztó
Kezdetben a kínai cégek főként infrastruktúra-építésben és bányászatban voltak érdekeltek, azonban néhány éve egyre inkább a fogyasztói piacokat célozzák meg. A piac széttagoltsága és az alacsony árrések miatt azonban ez a váltás is buktatókat rejt. Most azok a vállalatok kapnak lendületet, amelyek képesek gyorsan alkalmazkodni, miközben Kína kormányzati szinten is igyekszik új lehetőségeket feltérképezni – erről tanúskodott az első Afrikában tartott G20-csúcs is. A kínai cégek egyre több vezetőt küldenek Afrikába személyesen feltérképezni a helyi igényeket. A megújuló energiaforrások, például a napelemek, a gyógyászati eszközök, a bébitermékek és a háztartási cikkek a legkeresettebbek közé tartoznak.
Kínai márkák és afrikai mindennapok
Olyan cégek, mint a Transsion – amely Afrikában épített okostelefon-birodalmat –, a Huawei, illetve a háztartási gépgyártó Midea már helyi gyárakkal vannak jelen. A Midea például nemrég kötött megállapodást az Afrikai Labdarúgó Szövetséggel, és már több gyártókapacitást létesített Egyiptomban.
Az afrikai kontinensre felfigyeltek a kínai közösségi médiában is, különösen a Xiaohongshu és a Bilibili platformokon terjednek történetek új életet kezdő, helyi partnert kereső vállalkozókról vagy sikeresen üzletet építő dropshipperekről. Ezek a beszámolók gyakran említenek háztartási cikkeket, kisgépeket, okostelefonokat vagy akár elektromos kerékpárokat. Egyes beszámolók szerint egyetlen év alatt akár 36–72 millió forintos profitot is elérhetnek a legügyesebbek.
Az Euromonitor jelentése kiemeli, hogy a kínai cégek főként alapvető fogyasztási cikkeket hoznak be – pelenkákat, háztartási cikkeket, szószokat, nassolnivalókat. A digitalizáció gyorsan növeli a kínai márkák elérhetőségét a kontinensen, hála az olyan új online platformoknak, mint a Jumia.
Kihívások és lehetőségek
A kínai cégek azt remélik, hogy a jüan használata Afrikában tovább nő, és ezzel csökkennek a tranzakciós kockázatok. Jelenleg az elszámolások 30%-a történik jüanban, de elemzők rámutatnak: Kína továbbra is többet exportál, mint amennyit importál afrikai partnereitől, így a folyamat korlátokba ütközhet, különösen a globális dollárfüggés mellett.
A kínai cégek számára a hazai piac egyre kevésbé jár profitnövekedéssel, a nyugati piacok pedig protekcionista korlátokat emelnek. Afrika így egyre vonzóbb célpont, ugyanakkor a dömpingszerű, olcsó import árthat a helyi gyártásnak és rontja a kereskedelmi mérleget. Ezért egyre inkább az a cél, hogy Afrikát ne csak fogyasztó-, hanem termelőpiacként kezeljék. Néhány kínai vállalat már helyben kezdi meg a gyártást, amit a kontinensen zajló iparosodási hullám is erősít.
A Guangzhou székhelyű Sunda International, amely mezőgazdasági eszközöktől a napi fogyasztási cikkekig mindent árul, évente már 180 milliárd forintot meghaladó forgalmat bonyolít Afrikában, például a pelenkák és egészségügyi termékek piacán. A cég egyik fontos gyártóbázisa Zambiában található – ott, ahol a napokban döntöttek egy olyan vasútmodernizációs beruházás beindításáról is, amely hosszú távon tovább bővítheti az áruszállítást az Indiai-óceán felé.
