
Átfogó kapcsolatokat tártak fel
A plano-konvex, azaz domború–lapos öntvények többnyire rézből, ritkábban bronzból vagy egyéb ötvözetekből készültek, főként a Mediterráneumban vagy Európa nyugati partvidékein. Ezek az ingotok, vagyis fémtömbök elsősorban a fém szállítását és kereskedelmét szolgálták a bronzkorban és a vaskorban. A mostani svéd lelet az első épen fennmaradt ilyen típusú tömb az országban.
A kutatás során a göteborgi csapat együttműködött egy lengyel kutatócsoporttal, amely korábban azonos összetételű vaskori fémtárgyakat vizsgált. Ennek köszönhetően sikerült szélesebb történelmi kontextust találniuk: a skandináv és a lengyel leletek szinte teljesen megegyeztek, ami messzemenő kapcsolatokat feltételez a balti térségben, még a rómaiak előtti vaskor idején is.
Tudományos módszerek, új kapcsolatok
A kutatók az archeometallurgia hagyományos eszközeit – például ólomizotóp- és nyomelem-vizsgálatokat – vetették be annak meghatározására, hogy a fém honnan származhat. Ezeket az eljárásokat már az 1980-as évek óta használják fémleletek eredetének és összetételének vizsgálatára.
A svéd–lengyel csapat most egy szinttel tovább lépett: a kémiai elemzéseket történeti ismeretekkel és régészeti adatokkal is összekapcsolták, így pontosabb képet kaptak a korszak kapcsolatrendszereiről. A közel azonos összetételű särdali tömb és a lengyel, Iława-tóvidéki rudak erősítik azt a korábbi feltételezést, hogy a balti térség népei már a vaskorban aktív csere- és kapcsolathálózatokat tartottak fenn.
A fentiek tükrében
A särdali fémtömb rejtélye új fényt vet a skandináv vaskor gazdasági és társadalmi folyamataira. A nemzetközi együttműködés és a modern tudományos elemzések révén ma már világosabb, hogy a balti térség a korábbinál sokkal szorosabb kapcsolatrendszert tartott fenn – még jóval a rómaiak érkezése előtt.
