Milliárdos klímabiznisz készülődik
Az elképzelések között szerepel, hogy 2030-ra már nagyszabású demonstrációt tartanának, és addigra évente mintegy 72 milliárd forint (200 millió USD) bevétellel számolnának, főleg amerikai kormányzati szerződésekből. Ezáltal a Stardust azt reméli, hogy részvénykibocsátásig, vagy akár komoly felvásárlásig is eljuthat — sőt, az egész elképzelés alapja, hogy a cég Washingtonban egyre intenzívebben lobbizik a szabályozásért, mert így a közvélemény előtt is legitimálhatná a teljes körű bevetést.
Egyszerű ötlet, veszedelmes következmények
A Stardust terve az, hogy repülőgépekről szórnának ki napfényt visszaverő nanorészecskéket a sztratoszférába, 18 km magasan. Ez csökkentené a Földre jutó napsugárzást, így mérsékelve a globális felmelegedést. Maga a cég azt állítja, hogy a részecske „biztonságos”, nem rongálja az ózonréteget, és visszajutva a bioszférába sem jelent veszélyt — bár a képletet még nem tették közzé, így semmi sem bizonyítható. A Stardust vezérigazgatója, Yanai Yedvab, volt izraeli atomerőművi főfizikus, örömmel újságolta, hogy a friss, 21,6 milliárd forintos (60 millió USD) befektetéssel már 2025 tavaszán elkezdhetik az első „zárt kültéri kísérleteket”.
Hatásos, de kié a felelősség?
A brit királyi tudományos akadémia szerint nem kérdés, hogy a módszer globális hőmérséklet-csökkentéshez vezetne. A tudósok ugyanakkor egyre hangosabban figyelmeztetnek a lehetséges mellékhatásokra: az éghajlati modellek például szubszaharai aszályt, még hevesebb atlantikus hurrikánokat, vagy éppen mediterrán téli szárazságokat vetítenek előre. Ben Kravitz, az Indiana Egyetem klímatudósa szerint lenne néhány nyertes és néhány vesztes, de összességében sokak számára jótékony lenne egy óvatos bevetés.
Mindezek dacára a módszer legijesztőbb problémája maga a függőség: ha egyszer beindul a geoengineering, az égbe repülne minden az addig felhalmozódott szén-dioxid miatt, amint hirtelen abbahagynák a részecskeszórást. Ez azt jelenti, hogy az emberiség teljesen függővé válna a technológiától, mindaddig, amíg elegendő szén-dioxidot nem sikerül kivonni a légkörből.
Zéró átláthatóság, óriási kockázat
Bár a Stardust szerint a részecskék nem veszélyesek a természetre vagy az emberre nézve, a kutatók szerint az átláthatóság hiánya és a nyilvánosság kizárása óriási aggályokat vet fel. Nem létezik semmiféle jogi kényszer a biztonsági előírások betartására vagy a társadalmi kontrollra, így a Föld sorsa tulajdonképpen néhány vállalati befektető és egy titkos recept kezébe kerülhet.
