Mikrotűk: a célzott szervgyógyítás kulcsa
A Texas A&M Egyetemen Ke Huang vezetésével kifejlesztett tapasz mikroszkopikus tűit oldódó részecskékkel töltötték fel, amelyek a szív felszínén gyorsan lebomlanak, így az IL-4 azonnal a sérült területre jut. Nem elhanyagolható tényező, hogy a gyógyszer lokális adagolásával elkerülhetők a szervezet többi részében fellépő, káros mellékhatások, amelyek a korábbi, vénás beadás esetén komoly gondot jelentettek.
Így szinte csak a szív kapja meg a szükséges immunmodulátor adagját, aminek hatására a makrofágok – az immunrendszer kulcssejtjei – a gyulladáskeltő üzemmódról átállnak sebgyógyító, építő üzemmódba. A szívizomban azonban a hegesedés miatt az érintett terület később már nem húzódik össze, ami a szív többi részét túlterhelheti, és hosszú távon akár szívelégtelenséghez vezethet.
Új kommunikáció a szívsejtek között
A kutatók azt is észrevették, hogy a tapasz révén a szívizomsejtek fogékonyabbá váltak a környező erek endotélsejtjei által kibocsátott jelekre. Ez elősegítette a hosszú távú gyógyulást, hiszen a szív nemcsak túlélte a károsodást, hanem a sejtek között aktívabb interakció indult el. Emellett csökkentek a gyulladásos jelek, és az NPR1 nevű, ér- és szívműködést támogató jelátviteli útvonal aktivitása is nőtt.
Jön a minimálisan invazív változat?
Jelenleg a tapasz felhelyezése mellkasfelnyitással történik, ám a kutatók már egy aprócska cső segítségével bejuttatható, minimálisan invazív eszközt is terveznek. Így a módszer a jövőben jóval több szívbeteg számára válhat elérhetővé, műtéti terhelés nélkül. Nem utolsósorban az MI is beszállt: egy mesterségesintelligencia-modell segítségével elemzik az immunválaszt a még hatékonyabb terápia érdekében.
Az új mikrotűs tapasz így egy apró, de sorsfordító találmányt jelenthet szívinfarktus után – és lehet, hogy alapjaiban változtatja meg a szívgyógyászatot.
