
Az óceánok szerepe a klímaváltozás elleni harcban
Az óceánok természetes módon is képesek jelentős mennyiségű szén-dioxidot elnyelni, ez a folyamat azonban önmagában nem elegendő a globális felmelegedés megfékezéséhez. Új technológiák – az ún. óceáni szén-dioxid-eltávolítási módszerek – kísérleteznek például a plankton vagy a tengeri algák mennyiségének növelésével, ami így természetes módon kötné meg a szén-dioxidot. Más eljárások kémiai vagy fizikai úton, közvetlenül vonják ki a szén-dioxidot a tengervízből, majd azt mélytengeri üledékekben, az óceán fenekén, mélytengeri vízben, kőzetekben vagy tartós termékekben helyezik el hosszú távra.
Óvatosságra intenek a szakértők
A legfrissebb, Európai Unió számára készült szakértői jelentés szerint ezek a technológiák még messze nem használhatók ipari léptékben. Amíg nincsenek megbízható bizonyítékok arra, hogy valóban működnek, és nem okoznak új környezetvédelmi problémákat, tilos lenne széles körben bevezetni őket. Különösen fontos kiemelni, hogy az óceánok védelme közös felelősség, mielőtt bármi radikálisba kezdenénk.
Helene Muri, a norvég légkörkutató intézet vezető kutatója és az Európai Tengerészeti Tanács szakértője hangsúlyozza, hogy előbb erősíteni kell a monitorozási, jelentési és visszaellenőrzési rendszereket. Az erről szóló új jelentést éppen a brazíliai klímacsúcson (COP30) mutatták be.
1,5 fokos cél: sürgősen csökkenteni kell a kibocsátást
A Föld átlaghőmérséklete gyorsabban emelkedik, mint azt a párizsi klímaegyezmény résztvevői remélték: az 1,5 °C-os határ már a 2030-as évek elején átléphető lehet. António Guterres ENSZ-főtitkár szerint az 1,5 °C-os küszöb a „vörös vonal az emberiség számára”. Ennek eléréséhez azonnali kibocsátáscsökkentés szükséges minden elérhető módszerrel.
Muri hangsúlyozza, hogy a kibocsátáscsökkentési módszerek már elérhetők és működnek, tehát most ezek élvezzenek elsőbbséget. Az óceáni szén-dioxid-megkötési megoldásokat csak kiegészítő lehetőségként szabad kezelni.
Miért kell egyáltalán szén-dioxid-eltávolítás?
Felmerül a kérdés: ha a végcél a nullára csökkentett kibocsátás, miért törődünk még a szén-dioxid eltávolításával? Egyes gazdasági szektorokat – például a repülést vagy a tengeri szállítást – még sokáig lehetetlen lesz teljesen karbonsemlegessé tenni. Emiatt a nettó zéró (net zero) cél, azaz a 2050-re elérendő nettó nulla kibocsátás, csak eltávolítással érhető el.
Az IPCC szerint a század végére évente 5–10 gigatonna szén-dioxidot kellene kivonnunk a légkörből – 2024-ben globálisan 42,4 gigatonna volt a kibocsátás.
Olyan, mint a fák ültetése, de sokkal bonyolultabb
A szárazföldi megoldások, például az erdőtelepítés vagy a közvetlen levegőből történő CO2-kivonás (mint az izlandi Climeworks-projekt) már bizonyítottak, de ezek sem lennének elegendők egymagukban. Az óceáni technológiák még csak az első lépéseknél tartanak. Egyes kísérleti projektek már futnak – ilyen például vas vagy más tápanyagok tengerbe juttatása a planktonburjánzás serkentésére, mely elvileg hosszabb időre kivonhatja a CO2-t a körforgásból. Arra azonban nincsenek még megbízható adatok, mennyire tartós és mennyire biztonságos ez.
A hiteles mérés és ellenőrzés problémái
A valódi kihívás nemcsak a szén-dioxid kivonása, hanem annak bizonyítása, hogy mennyi CO2-t vontunk ki, az mennyi ideig marad a tengerben, és pontosan hol helyezkedik el. Az óceán állandóan változik, nem könnyű a folyamatokat nyomon követni, mint egy zárt földalatti tárolórendszerben. Különösen fontos, hogy a megbízható kreditrendszerhez átlátható, tudományosan alátámasztott, visszakövethető adatok kellenek – ezek jelenleg hiányoznak.
Környezeti mellékhatások és szabályozási kérdések
Ahogy a technológia fejlődik, egyre nagyobb cégek és államok kaphatnak ösztönzést arra, hogy szén-dioxid-krediteket igényeljenek: ezt azonban csak akkor lehet felelősen végezni, ha minden kibocsátási és környezeti adat hitelesen mérhető. Jelen állás szerint egyik óceáni technológia sem érett erre a szintre.
Muri szerint csak akkor szabad továbbmenni ezen az úton, ha a szabályozási, monitorozási és ellenőrzési szabványokat világosan kidolgozzuk, különben az óceáni szénelnyelés több kárral járhat, mint amennyi hasznot hozna.
Nincs csodafegyver az óceánban
A Föld felmelegedése csak úgy lassítható, ha mihamarabb csökkentjük a kibocsátást, és nagyon óvatosan, szigorú szabályozás mellett alkalmazzuk az új óceáni technológiákat. Fontos kiemelni, hogy ezek nem „csodafegyverek”: nem helyettesíthetik a kibocsátás gyors csökkentését, legfeljebb kiegészíthetik azt, ha minden kockázatot sikerül kezelni. Az óceán sok mindent kibír, de a klímaváltozás elleni harcban csak akkor jelenthet megoldást, ha megfelelően védjük, miközben tovább csökkentjük azt a szén-dioxid-mennyiséget, amit a légkörbe juttatunk.
