A teljes ellátási lánc kockázatai
A kitermelési és végállomásként működő létesítmények, például erőművek, esetében régóta ismert, hogy károsítják a környező közösségek egészségét a szívbetegségek, légúti problémák vagy daganatos megbetegedések kockázatának növekedésével. Az ellátási lánc középső szereplőinek – a finomítóknak, raktáraknak, szállítási pontoknak – hatása eddig kevéssé volt ismert, pedig számos mérgező anyagot, köztük benzolt vagy formaldehidet is kimutattak ezek közelében.
Közel 21 millió ember él végfelhasználói létesítmények – főleg villamos erőművek – közelében, több mint 20 millióan pedig 1,6 km-es körzetében olaj- vagy gázipari kitermelőhelyeknek. A tárolók – például föld alatti gáztározók vagy olajterminálok – 6 millió lakos közelében találhatók, és bár a finomítók, illetve a szállítás kisebb arányban képviseltetik magukat, sokan egyszerre többféle infrastruktúra körzetében kénytelenek élni. Mintegy 9 millió lakos tartozik több kategóriába is.
Aránytalanságok és környezeti igazságtalanság
Nem meglepő, hogy a fosszilisenergia-létesítmények eloszlása rendkívül egyenlőtlen. Vizsgálatok szerint elsősorban nem fehér közösségek lakói vannak kitéve legnagyobb arányban ezeknek a veszélyeknek. Ezáltal arra lehet következtetni, hogy komoly környezeti igazságtalanság áll fenn: a színes bőrű lakosság, valamint a városlakók vannak nagyobb veszélyben. A végfelhasználói, szállítási, finomítási, tárolási infrastruktúrához közel élők szinte mind – egészen pontosan 90 százalékuk – városi területeken lakik.
Érdekes adat, hogy egy-egy tárolói létesítmény átlagosan 2900 lakos közelében található, míg egy kitermelőhelyhez tipikusan csupán 17 lakos jut. Ennek oka feltehetően az, hogy a kitermelés inkább elnéptelenedő területeken történik, míg a tárolók és terminálok jellemzően sűrűn lakott régiókban, főleg városokban találhatók.
Új adatbázis született
A Boston University szakembercsoportja először használta az Energy Infrastructure Exposure Intensity and Equity Indices (EI3) nevű adatbázist, amely 2024-ben jelent meg, és amelynek köszönhetően most központilag, egy helyen elérhető minden nyilvános információ az amerikai fosszilisenergia-hálózatról. Korábban az adatok különféle hatóságok, önkormányzati vagy állami szervek zárt rendszereiben voltak, így nehéz volt nyomon követni az országos összképet. Az EI3 révén sikerült feltérképezni, pontosan hol élnek veszélyben emberek, és hol kellene sürgősen változtatni.
A kutatás vezetői hangsúlyozzák, hogy a folyamat jelentős tudásbeli hiányosságokat tárt fel: még mindig keveset tudunk arról, hogy pontosan milyen ártalmakra kellene felkészülni, mely közösségek a leginkább veszélyeztetettek, és valójában milyen egészségügyi kockázatokkal jár a közelség.
Lehetséges jövőbeli lépések
Az ország egyes államai már vezettek be védőzónákat lakóövezetek és ipari létesítmények közé, de sok helyen még mindig bárhová, akár iskolák vagy otthonok mellé is engedélyezik ezek építését. A kutatók remélik, hogy munkájuk ösztönözni fogja a további vizsgálatokat, amelyek részletesebben mérnék a levegő-, víz-, zaj- vagy fényszennyezést az ilyen infrastruktúra közelében, valamint kibővítenék az egészségügyi hatások elemzését is – akár olyan adatkörökre, mint az egészségbiztosítási (Medicaid) igények, vagy speciális csoportokra, például várandós nőkre.
Ezáltal arra lehet következtetni, hogy az ilyen átfogó felmérés elősegítheti a jövőben az igazságosabb energiaátmenetet, és segíthet eldönteni, milyen infrastrukturális változások szolgálják legjobban a közösségek egészségét.
