
A Mach 10 repülés kihívásai
A kontinensek közötti repülőutak jelenleg akár 15 óráig is tarthatnak. Jellemző példa erre, hogy a Sydney és Los Angeles közötti járat ma még csaknem egy teljes napot vesz igénybe, ám egy Mach 10-re képes repülőgéppel ez mindössze 1 órára rövidülhetne. Ehhez az utazás során nagyjából 12 250 km/h sebességet kellene elérni – ez tízszerese a hangsebességnek.
Az ilyen extrém gyorsaságot azonban nem könnyű megvalósítani. Az óriási hő és a turbulencia a levegőben komoly akadályt jelent a tervezők számára. Alacsonyabb sebességeknél a levegő viselkedése egyszerűbben leírható: a sűrűsége gyakorlatilag nem változik, az áramlás pedig kiszámítható marad. De amint egy gép eléri a hangsebességet, a levegő már sűríthetővé válik, megváltozik a dinamikája, ez pedig teljesen új kihívásokat teremt a repülőket tervező mérnököknek.
A levegő viselkedésének megértése döntő fontosságú
A repülőgép teljesítménye szinte minden elemében függ attól, hogyan viselkedik a levegő körülötte: a felhajtóerő, a légellenállás, a hajtóművek tolóereje is jelentősen változhat. Az alacsony sebességű repülőgépek tervezésénél ezt már jól ismerjük, de a hiperszonikus tartományban – vagyis Mach 5 vagy annál nagyobb sebességeknél – sok még a bizonytalanság.
Ekkor segít eligazodni a Morkovin-hipotézis: Marko Morkovin már a múlt század közepén felvetette, hogy Mach 5–6 környékén a turbulencia alapvetően hasonló jelleget mutat, mint alacsonyabb sebességeknél. Ez az elmélet azt sugallja, hogy a légörvények viselkedésének megértéséhez nem kell mindent a nulláról kezdeni, ami óriási könnyebbség a mérnököknek.
Rejtélyes örvények: lézer és kripton a szélcsatornában
A történet másik oldala viszont a kísérleti bizonyítékok hiánya volt. Ezért dolgozott tizenegy éven át Parziale professzor csapata azon, hogy lézerrel ionizált kripton segítségével vizsgálja a levegő mozgását egy speciális szélcsatornában. A kriptonatomok fénye szolgált jelzőként: a levegő áramlásában elhajló, felgyűrődő, kavargó fényvonalak mutatták meg, hogyan változik a turbulencia Mach 6-os sebességnél.
Az eredmények meglepőek voltak: ebben az extrém tartományban az áramlási minták feltűnően hasonlítottak a normál, tömöríthetetlen áramláséra. Így komoly remény nyílt arra, hogy az új repülőgépek tervezéséhez nem lesz szükség alapvető szemléletváltásra.
Mit hoz a jövő? Gyorsabb repülés, olcsóbb űrutazás
Ezek az új ismeretek jelentősen leegyszerűsíthetik a hiperszonikus repülőgépek fejlesztését. Ma a repülőgépeket hatalmas számítógépes kapacitással modellezik, a hiperszonikus tartományban pedig olyan részletes szimulációkra lenne szükség, amelyeket még a legfejlettebb rendszerek sem bírnak el. De ha helytálló a Morkovin-hipotézis, sokkal több egyszerűsített feltételezést lehet használni – ezzel csökkenthetők a számítási igények, és gyorsabban haladhat a fejlesztés.
Parziale szerint ezek az eredmények nemcsak a földi repülést forradalmasíthatják, hanem az űrutazást is: ha sikerül hiperszonikus gépeket építeni, ezek akár a világűr pereméig is eljuthatnak, kiváltva ezzel a drága űrrakéta-indításokat. Így a jövő légi közlekedése és az alacsony Föld körüli pályához való hozzáférés egyaránt sokkal egyszerűbbé és gyorsabbá válhat.
