Mit jelent a koronakidobódás?
A Napról ismert, hatalmas anyagkitöréseket koronakidobódásnak (CME) hívjuk: ilyenkor töltött részecskékből és plazmából álló óriási gázfelhő hagyja el a csillagot, formálva az űridőjárást; létrehozhatja például a sarki fényeket, miközben folyamatosan koptatja a közeli bolygók légkörét. Az asztronómusok régóta gyanították, hogy más csillagokon is előfordulnak hasonló események, de eddig hiányzott a meggyőző bizonyíték.
Most azonban áttörés történt: a holland ASTRON kutatói a LOFAR rádiótávcső-hálózattal, valamint az Európai Űrügynökség XMM-Newton röntgenteleszkópjával olyan jeleket fogtak, amelyek kétségtelenné tették, hogy a megfigyelt csillagról anyag távozott az űrbe.
A drámai rádiójel és a vörös törpe
Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a kitörő anyag áthatol a csillag mágneses terén, és e folyamat rádióhullámokat szabadít fel. Joe Callingham és csapata így jutott el a 130 fényévnyire lévő, igen aktív vörös törpéhez, ahonnan a jel származik. Ilyen rádiójel csak akkor mérhető, ha az anyag ténylegesen elhagyja a csillagot.
Ez a típusú csillag tömege nagyjából a Nap tömegének fele, miközben mintegy hússzor gyorsabban forog, mágneses tere pedig körülbelül 300-szor erősebb a Napénál. A felfedezés jelentőségét növeli, hogy a Tejútrendszerben talált exobolygók többsége vörös törpék körül kering.
A LOFAR és az XMM-Newton speciális adatelemzési eljárásainak köszönhetően sikerült kimutatni: a kitörés 2400 km/s sebességgel száguldott az űrbe. Összehasonlításul: ennyire gyors koronakidobódás nagyjából minden kétezredik alkalommal fordul elő a Napon. A sűrű, energiadús gázfelhő bármely közeli bolygó teljes légkörét lesodorta volna.
Bolygók, amelyek elveszíthetik légkörüket
Egyúttal nagy kérdést vet fel, hogy a vörös törpék körüli bolygók mennyire lehetnek élhetők. Az úgynevezett lakható zóna azt a régiót jelöli, ahol elvileg folyékony víz maradhat a bolygók felszínén, de ha a csillag túl gyakran ontja magából ezeket az extrém kitöréseket, a bolygók légköre pillanatok alatt eltűnhet. Hiába ideális a távolság, ha a felszínt lecsupaszítja az agresszív űridőjárás – az élet feltételei így illékonyabbak lehetnek, mint hittük.
Az XMM-Newton misszióján dolgozó Henrik Eklund szerint mostantól közvetlenül vizsgálhatóvá válnak ezek az események más csillagokon is, ami új irányt mutat az idegen csillagrendszerek kutatásában. Mivel a legtöbb potenciálisan lakható exobolygó ilyen aktív, kisebb csillagok körül kering, lényeges tudni, mennyire tudják egyáltalán megőrizni légkörüket.
Táguló ismeretek az űridőjárásról
Az űridőjárás jelentősége messze túlmutat azon, hogy sarki fényeket produkál a Földön: a Nap által okozott koronakidobódások hatással vannak mind bolygónkra, mind a környezetének fejlődésére. Az ESA kutatói szerint az XMM-Newton az 1999-es indulása óta már számos galaxismagot, fekete lyukak környezetét és távoli csillagrobbanást vizsgált, most pedig jelentősen hozzájárul más csillagok aktivitásának megértéséhez is.
Eredményeik révén végre megszületett az a régóta várt bizonyíték, amely új dimenziót nyit meg a csillagkeletkezés, a bolygók kialakulása és a potenciális élet feltételeinek vizsgálatában. Az együttműködés diadala, hiszen a két műszer együttes munkájára volt szükség ahhoz, hogy a kozmikus kitörések igazi súlya feltáruljon.
