
Ősi piac és könyvelés?
Egy nemzetközi kutatócsoport üledékelemzéssel és drónfelvételek segítségével vizsgálta a területet. Mikrobotanikai elemzéssel növénymaradványokat találtak a lyukakban, köztük kukoricát, illetve olyan növényeket, amelyeket hagyományosan fonott kosarak készítéséhez használtak. Ez alapján valószínű, hogy a helyi közösségek növényi anyagokkal bélelték ki a lyukakat, majd árukat helyeztek el bennük, amelyeket kosárban vagy kötegekben szállítottak. A lyukak elrendezése emlékeztet az inkák csomózott fonalaival végzett könyvelési rendszerére, a kipura; szigorú mintázatok szerint rendeződnek, így valójában egyfajta óriási, kőbe vésett számviteli eszköz vagy piactér lehetett.
Stratégiai találkozópont
A Monte Sierpe kulcsfontosságú ponton, két inka adminisztratív helyszín között és egy fontos ősi úthálózat csomópontjában áll. A terület a hegyvidék és a tengerpart találkozásánál (chaupiyunga zóna) található, így logikus cserehelyszín lehetett a különböző áruk és kultúrák között. Valószínűleg előbb a preinka Chincha királyság használta szabályozott cserekereskedelemre, majd az inkák idején könyvelési központtá vált, ahol az adókat is számon tartották.
Barter és számvitel az ókorban
A Monte Sierpe példája megmutatja, milyen kreatívan alakították át az ősi andoki népek a tájat a társadalmi találkozók és kereskedelem ösztönzésére. Ez a felfedezés nemcsak a barterrendszerek és az ősi piacok működését segít megérteni, hanem rávilágít az ősi könyvelési formák sokszínűségére is az Andokon és azon túl.
