Szívritmus-követés, óceánon és szárazföldön
A vizsgálatban két közeli rokon, a déli-afrikai (Arctocephalus pusillus pusillus) és az ausztrál oroszlánfóka (A. pusillus doriferus) szerepelt, amelyek egymáshoz hasonlóan napokat töltenek vadászattal. Az afrikai fóka főként a vízoszlopban vadászik, ausztrál rokona viszont inkább a fenéken keresi a zsákmányt. 2003 és 2008 között összesen tizenkét nőstény egyedre szereltek vízálló szívritmusmérőt, rádiós jeladót és merülésrögzítőt. Az adatok 10 másodpercenként rögzültek, akár több mint nyolc napig.
Egy-egy tengeri ciklus általában 5,5 napig tartott a déli-afrikaiaknál és 3,8 napig az ausztráloknál, ebből rendre átlagosan 60,4 és 96,5 órát töltöttek vízben. Idejük nagy részét (60–70%) a felszínen töltötték – pihenve, közvetlenül a felszín alatt lebegve.
Eltérő merülési stratégiák, eltérő szívműködés
A déli-afrikai oroszlánfókák zsákmányuk után főleg a vízoszlopban úsznak, és leghosszabb, 190 métert is elérő, több mint 400 másodperces merülésük során szívritmusuk akár 10 ütés/perc értékre is leesik, de csak rövid ideig, kevesebb mint egy percre.
Az ausztrál oroszlánfókák jellemzően a tengerfenéken vadásznak, és akár 80 méter mély, szintén 400 másodperces merüléseik alatt végig magasabb, egyenletes (20–30 ütés/perc) szintet tartanak, akár több percen át.
Megdöbbentő szívritmus-emelkedés parton
Eddig úgy vélték, hogy a szárazföldön pihenő fókáknál a szívverés nyugodt. Ehhez képest a kutatók hat-nyolc órával a partra húzódás után drasztikus emelkedést tapasztaltak: a pulzus csúcsértéke elérte a 84 ütés/percet is, sőt, több ilyen kiugrás is megfigyelhető volt, mielőtt a szívverés visszaállt a REM-alváshoz kapcsolódó, 42–61 ütés/perc közötti tartományba.
Érdemes kiemelni, hogy a tengeren mért teljes szívaktivitás arányosan követte a parton, órákkal később jelentkező pulzusemelkedést. Emellett a kutatók szerint ez a minta arra utal, hogy a fóka a merülések során felhalmozott oxigénadósságát ilyenkor „fizeti vissza”, amit a vízben töltött idő alatt nem tudott kellően rendezni. A magasabb pulzus elősegítheti a tejsav kiürülését és az oxigénraktárak regenerálódását.
Kérdés maradt bőven
A szakemberek azt feltételezik, hogy a fókák azért is tudnak ennyire elmélyülten vadászni, mert az energiaigényes helyreállítást későbbre, a partra hagyják. Az azonban, hogy pontosan milyen folyamatok – például a merülés intenzitása, a táplálkozási siker vagy az emésztés – milyen szerepet játszanak a szárazföldi szívritmusmintázatban, további kutatásokat igényel. Emellett jövőbeli vizsgálatokban a szárazföldi szívritmus-monitorozást érdemes lenne kiegészíteni más fiziológiai paraméterekkel is, hogy jobban megértsük a késleltetett regeneráció rejtett mechanizmusait.
