
Mérhető agyzsugorodás a történelem során?
A kutatások nagy része azt mutatja, hogy az emberi agy mérete a holocén korszak során – azaz az utolsó 11 700 évben – mintegy 10%-kal, átlagosan 150 milliliterrel csökkent. Ez a változás viszonylag új keletű a Homo sapiens 300 000 éves történetében. A világ legkülönbözőbb területein feltárt koponyák vizsgálata alapján a szakértők szerint jól kimutatható ez a tendencia. Például Európában, Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában élő emberek maradványainak elemzése is hasonló eredményre vezetett.
Egy idő után az is világossá vált, hogy a holocén melegedési időszak jelentős mértékben hozzájárulhatott az agy méretének mérséklődéséhez. Ezenfelül a modern társadalmi és technológiai változások is szerepet játszhattak ebben a folyamatban, például azzal, hogy az egyéni tudás egy részét átvették a közös, kollektív rendszerek.
Ugyanakkor akadnak tudósok, akik vitatják ezt. Egyes amerikai kutatók szerint nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a modern kor kezdetétől valóban tartós, jelentős zsugorodás történt volna. Mások a vizsgált minták összetételével kapcsolatban emelik ki, hogy ezek túlnyomórészt európai származású férfiaktól erednek, ezért nem biztos, hogy világméretű trendről beszélhetünk.
Mi állhat az agy zsugorodásának hátterében?
Az átalakulás egyik legfontosabb okát sokan abban látják, hogy az élelmiszertermelés megjelenésével az emberek nagyobb közösségekben kezdtek élni, így csökkent az egyéni fizikai erő és az állandó veszélyek elhárításának jelentősége. A kisebb testméret, így a kisebb agy is kevesebb energiát igényelt, ami természetes szelekciós előnnyé válhatott.
További érdekes fejlemény, hogy testünk mérete is csökkent az idők során. Az utolsó jégkorszak végén egy átlagos férfi magassága kb. 1,75 méter volt, míg az ökörfogatos földművelés korában ez az érték 1,65 méterre esett vissza. A csontok is karcsúbbá, kevésbé robusztussá váltak. Az utóbbi 150 évben viszont az ipari országokban az emberek teste és – valószínűleg – agytérfogata ismét növekedni kezdett, főként a javuló táplálkozásnak köszönhetően.
A hőmérséklet-emelkedés szintén hozzájárulhatott a kisebb test- és agymérethez, hiszen a nagyobb testek kevésbé tudják leadni a hőt. Biológiai törvényszerűségek szerint melegebb éghajlaton a szervezet karcsúbbá válik, hogy hatékonyabban hűthesse magát.
Közösségi tudás és technológia
Az emberi gondolkodás sem maradt változatlan. A szakosodás erősödésével, valamint az információmegosztás elterjedésével ma már nem mindenki tartja fejben a túléléshez szükséges tudás teljes készletét; elég, ha valaki csak egy részterülethez ért jól. Egyes rovarfajoknál is megfigyelték, hogy minél összetettebb a kolónia, annál kisebb az egyedek átlagos agymérete, mivel a szellemi terhek megoszlanak közöttük. Az emberek esetében a kultúra és a technológia átvette a tudás jelentős részének tárolását és továbbadását.
Nagy agyat fenntartani sok energiát emészt fel – a nyugalmi energiafelhasználás mintegy 20%-át –, miközben jelentős hőt termel. Így energiaválság vagy éhínség idején a nagy aggyal rendelkezők sebezhetőbbek lehetnek.
A zsugorodó agy tehát nem feltétlenül jelenti azt, hogy az emberek csökkent szellemi képességekkel rendelkeznek. Sokkal inkább arról van szó, hogy átrendeződött az intelligencia: egyre inkább támaszkodunk a közös, társadalmi tudásra, az információs hálózatokra és a technológiára. Hogy ez hosszú távon nyereség vagy veszteség, az nagyrészt attól függ, mennyire lesznek stabilak ezek a kollektív rendszerek.
