Mik a mélytengeri bányászat kockázatai?
Egy hawaii egyetemi kutatócsoport a Csendes-óceánban végzett 2022-es mélytengeri bányászati próba során gyűjtött víz- és üledékmintákat vizsgált. A kutatók a „szürkületi zóna” élőlényeire fókuszáltak, amely 200–1500 méter mélységben terül el. Ezen a zónán belül az apró, pár milliméteres garnéláktól a legfeljebb 5 centiméteres halakig rengeteg faj él – ezek alkotják a tengeri tápláléklánc alapját.
Lényeges szempont, hogy amikor a bányaipari cégek felszínre hozzák az értékes ásványokat, a fölösleges víz, iszap és üledék visszajut a tengerbe. Ez zavaros üledékfelhőt képez, amely átmérője és összetétele révén megtévesztheti a zooplanktonokat – ezek normális esetben táplálékként fogyasztják a lebegő részecskéket. Ha azonban „szeméttáplálékra” váltanak, az az őket fogyasztó mikronéktont (a tengeri élővilág kb. 60 százalékát) is hátrányosan érinti.
Ez a tápláléklánc egészére veszélyes, hiszen a felszíni halak, például a mahi-mahi vagy a tonhal, életük jelentős részében lemerülnek ezekhez a mélyrétegekhez táplálkozni. Ha azonban az alsó szintek összeomlanak, az komoly kihívást jelent mind a tengeri ökoszisztéma, mind pedig az emberi élelmiszerlánc számára.
Lehetséges alternatívák a bányászatra
Ennek alapján megállapítható, hogy a mélytengeri bányászat ökológiai terhelése nemcsak a tengerfeneket veszélyezteti, hanem a vízoszlopban élő fajokat is. A szakemberek szerint sürgősen további kutatásra van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, pontosan milyen mélységben és hogyan lehetne minimalizálni a visszajuttatott szennyvíz és üledék káros hatásait. Lényeges szempont, hogy a szennyezés bármely rétegben okozhat visszafordíthatatlan ökológiai zavarokat.
A szakértők hangsúlyozzák, hogy a kritikus fémek kinyerésére léteznek alternatívák is, például az akkumulátorok és elektronikai eszközök újrahasznosítása, illetve a már kitermelt bányák meddőhányóinak átvizsgálása. Noha egyetlen vállalat tevékenysége rövid távon nem befolyásolná jelentősen a tenger élővilágát, több évnyi, kiterjedt bányászat regionális szinten is felboríthatja az ökoszisztémát és súlyos problémákat okozhat.
A szabályozás nehézségei és a veszélyek
Mivel a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság már több kutatási engedélyt is jóváhagyott, a bányászatot szinte lehetetlen egyszerűen megállítani. Az USA-ban az elnöki adminisztráció egyre inkább támogatja a mélytengeri bányászatot, különösen a Kínával folytatott ásványianyag-kereskedelmi viták kapcsán. Donald Trump elnöki rendeletében például felgyorsította az óceáni bányászat engedélyeztetését, és szóba került bányászati koncessziók eladása az Amerikai Szamoa körüli tengerfenéken is.
Környezeti szervezetek határozottan tiltakoznak a mélytengeri bányászat ellen: nemcsak az élőhelyek rombolásától tartanak, hanem attól is, hogy az óceánban tárolt szén-dioxid felszabadulhat – ez pedig tovább gyorsíthatná a globális felmelegedést.
A tudósok szerint még bőven szükség van további kutatásokra ahhoz, hogy érdemi és felelős döntést lehessen hozni ezen iparág szabályozásáról. Lényeges szempont, hogy ha nem vigyázunk, fajbetegségek, szokatlan fajmozgások, sőt akár kihalások következhetnek be.
