Lebilincselő marsi dráma: a robotkar kínjai
Minden a Gale-kráterben kezdődött, a Mount Sharp lejtőin, amikor a Curiosity egy elsőre hétköznapi, Atacama névre keresztelt marsi sziklát vett szemügyre. A nagyjából 46 centi átmérőjű, 15 centi vastag és mintegy 13 kilogrammos kő ideális mintavételi célnak tűnt. Április 25-én a robot problémamentesen belefúrt a sziklába, ám amikor visszahúzta a fúrókart, az egész kődarab egyszerűen rátapadt a karra.
Ez a váratlan fordulat még a rutinos marskutatókat is meglepte, hiszen bár korábban is előfordult, hogy a furat felső rétegei megrepedtek, ilyen méretű darab még sosem ragadt a fúróra. A kutatócsoport több megoldással próbálkozott: először csak rezgették a fúrót, majd különböző irányokba mozgatták a kart, de eleinte csak porszerű morzsák peregtek le a kőről.
Makacsság, majd diadal: a kő végre leesik
Május 1-jén végül sikerült: a csoport meredekebb szögben döntötte, forgatta, rázta és pörgette a fúrót, mire Atacama végre elvált a robotkartól, és visszahullott a marsi talajra, ahol két darabra törött. Sajnos a mintának szánt por is elveszett a művelet során, így a tudósok most egy stabilabb sziklát keresnek, hogy sikeresen gyűjtsenek fúrást por elemzésre.
Fordulatos időszak a Curiosity történetében
A 2012 óta a Marson dolgozó Curiosity az elmúlt hónapokban különösen eseménydús időszakot élt át. Április végén a kutatók bejelentették, hogy rekordszámú mintát gyűjtött be a rover – közülük néhányat már februárban begyűjtött, és kettő fontos nyomokat rejt az ősi marsi élet lehetőségéről. Ugyanebben az időszakban számos új felvételt készített; korábban több mint fél évig egy ún. boxwork nevű, sajátos szerkezetű kőzethálózatot vizsgált, amelynek rejtélyét nemrég sikerült megfejteni.
Az események láncolata itt még nem ért véget: a marsjáró minden akadály ellenére tovább dolgozik, hogy egyre közelebb hozza a vörös bolygó titkait.
