
Éjszakai vendégek: a túlélés kulcsa
A baobabok fehér, éjszakánként nyíló virágait leginkább denevérek és lepkék keresik fel. Nektárjukat fogyasztva beporozzák a fákat: a virág port tapaszt az állatok bundájára, amelyek a következő virágra átrepülve átadják azt. Beporzás nélkül a fák sem termést, sem magot nem hoznának – utóbbi évezredek óta fontos táplálék az afrikai népek számára. Lényeges, hogy a baobabok fennmaradása nemcsak saját fajuk, hanem az őket használó közösségek és az állatvilág egészének túlélését is jelenti.
Többéves, három kontinensen átívelő vizsgálatok alapján világossá vált, hogy bár a kontinens baobabjai genetikailag egyezők, virágaik régiónként eltérő jellemzőket fejlesztettek ki: más a forma, az illat, a nektártartalom – mindez alkalmazkodás az adott vidék beporzóihoz.
Ebből adódóan a baobabok életben maradása sebezhető az emberi tevékenység vagy a klímaváltozás miatt fogyatkozó denevér- és lepkepopulációk miatt. Ha a beporzók eltűnnek, a fa sem reprodukálódik, veszélybe sodorva egy évezredes ökológiai hálót.
Három régió, három túlélési stratégia
A nyugat-afrikai baobabokat főként a szalmaszínű repülőkutya (Eidolon helvum) látogatja, amely fejjel lefelé lógva lakmározik a virágokból. Ezek a virágok ezért nagyok, hosszú kocsányúak és bőven nektárosak; miközben a denevérek ügyesen forgatják a virágot, a fejük és a mellkasuk beborítja a pollen.
Kelet-Afrikában a kisebb egyiptomi gyümölcsevő denevér (Rousettus aegyptiacus) dominál, amely inkább ráveti magát a virágokra; a rövid kocsányok csökkentik a virág kilengését. Kevesebb nektárt kínálnak, de ez is elég vonzó az éjszakai többszöri látogatáshoz.
Dél-Afrikában viszont már nem denevérek, hanem éjszakai lepkék végzik a beporzást. Ezek vagy körüllebegik, vagy leszállnak a virágokra. A hozzájuk igazodó virágok kisebbek, lecsüngő szirmúak, szélesebb bibékkel: ez segíti, hogy a lepkék biztosan kapcsolatba kerüljenek a termékenyítő részekkel.
Alkalmazkodó virágformák
Lényeges, hogy az éjszakai beporzókhoz idomult virágszerkezet évezredek alatt alakult ki. A denevérek által kedvelt vidékeken a szirmok visszahajlanak, helyet adva a manőverezésnek. A virágkocsány hossza is igazodik a látogatók méretéhez: nyugaton hosszabb, keleten rövidebb. A nektár mennyisége szintén régiónként változik, ahogy a virágok bibéinek (stigmáinak) helyzete is befolyásolja a beporzás sikerességét. A virágok illata is fontos csalogató: míg a szulfidos illatok a denevéreket, az édesebb aromák inkább a lepkéket vonzzák.
Mit jelent mindez a jövőre nézve?
A baobabokat nem porozzák be madarak, méhek vagy bogarak, kizárólag a lepkék és a denevérek. Bármennyire ellenálló a baobab az időjárási szélsőségekkel szemben, ezek tovaszálló éjszakai vendégei érzékenyek a klímaváltozásra és az emberi zavarásra. Ebből adódóan a baobabok, ezek a földrészeket összekötő élő emlékművek, törékeny szövetségben élnek a legapróbb éjszakai élőlényekkel. Az élőhelyek védelme ma már nemcsak a fa, hanem egész közösségek és ökoszisztémák megóvásáról szól. Az élet fája és éjszakai társai sorsközösségben élnek – ha az egyik eltűnik, könnyen elveszhet a másik is.
