Az idegen bolygók légkörét most már 3D-ben is látjuk

A James Webb-űrteleszkóp és az úgynevezett „eclipse mapping” technika segítségével először sikerült elkészíteni egy távoli bolygó, a WASP–18b légkörének háromdimenziós térképét. Az exobolygó mintegy 400 fényévnyire található a Földtől, tízszer akkora tömegű, mint a Jupiter, és mindössze 23 óra alatt kerüli meg csillagát. A bolygó árapályzáras, vagyis ugyanaz az oldala néz folyamatosan a csillag felé, míg a másik oldala örök sötétségben marad.

Hogyan működik az eclipse mapping?

Amikor a bolygó elhalad csillaga mögé, a csillag fénye egyre inkább eltakarja a bolygó által kibocsátott és visszavert fényt. A kutatók ezt a fokozatos változást használják ki, hogy meghatározzák, mely légköri régiók és magasságok milyen hőmérsékletűek. Mivel mindig csupán apró felszíndarabok tűnnek el vagy bukkannak fel újból, a módszer rendkívül precíz méréseket igényel.

Víznyomok és forró foltok

A kutatók különböző fényhullámhosszak vizsgálatával részletes 3D-s légköri térképet állítottak össze. Így például a vízgőz által elnyelt hullámhosszak segítségével feltérképezték a bolygó nedves felső légkörét, miközben más hullámhosszak a mélyebb rétegeket is láthatóvá tették.

Kiderült, hogy a bolygó nappali oldalán két nagy hőmérsékleti zóna is van: a csillag felé néző területen egy forró, kör alakú „hotspot” alakult ki, ezt pedig egy hűvösebb gyűrű veszi körül. Ez azt jelenti, hogy a légköri szelek nem képesek egyenletesen elosztani a hőt a bolygó felszínén. A forró foltban ráadásul kevesebb a vízgőz, vagyis a magas hőmérséklet szétbontja a vízmolekulákat.

Tömeges 3D légköri elemzések jönnek

A James Webb-űrtávcső további mérései még részletesebbé tehetik a WASP–18b légköri térképét. Az új módszer pedig rengeteg más exobolygó vizsgálatára is alkalmas lesz, így hamarosan a távoli gázóriások egész populációjáról tudhatunk meg új részleteket.

2025, adrienne, www.livescience.com alapján