Hogyan működik az eclipse mapping?
Amikor a bolygó elhalad csillaga mögé, a csillag fénye egyre inkább eltakarja a bolygó által kibocsátott és visszavert fényt. A kutatók ezt a fokozatos változást használják ki, hogy meghatározzák, mely légköri régiók és magasságok milyen hőmérsékletűek. Mivel mindig csupán apró felszíndarabok tűnnek el vagy bukkannak fel újból, a módszer rendkívül precíz méréseket igényel.
Víznyomok és forró foltok
A kutatók különböző fényhullámhosszak vizsgálatával részletes 3D-s légköri térképet állítottak össze. Így például a vízgőz által elnyelt hullámhosszak segítségével feltérképezték a bolygó nedves felső légkörét, miközben más hullámhosszak a mélyebb rétegeket is láthatóvá tették.
Kiderült, hogy a bolygó nappali oldalán két nagy hőmérsékleti zóna is van: a csillag felé néző területen egy forró, kör alakú „hotspot” alakult ki, ezt pedig egy hűvösebb gyűrű veszi körül. Ez azt jelenti, hogy a légköri szelek nem képesek egyenletesen elosztani a hőt a bolygó felszínén. A forró foltban ráadásul kevesebb a vízgőz, vagyis a magas hőmérséklet szétbontja a vízmolekulákat.
Tömeges 3D légköri elemzések jönnek
A James Webb-űrtávcső további mérései még részletesebbé tehetik a WASP–18b légköri térképét. Az új módszer pedig rengeteg más exobolygó vizsgálatára is alkalmas lesz, így hamarosan a távoli gázóriások egész populációjáról tudhatunk meg új részleteket.
