
A vándorbolygók titkos élete
A vándorbolygók, vagyis azok a bolygók, amelyek nem kötődnek csillaghoz, hanem szabadon úsznak az űrben, egyre gyakrabban kerülnek a tudományos érdeklődés középpontjába. A Cha 1107-7626 viszont minden eddigit felülmúl: különös hetet kezdett augusztusban, amikor a James Webb-űrteleszkóp és az Európai Déli Obszervatórium chilei távcsövei nyolcszorosára növekedett anyagbefogást észleltek nála. Ilyen anyagbefogási („akkréciós”) kitöréseket eddig többnyire fiatal csillagoknál figyeltek meg, nem bolygóknál.
Mi különbözteti meg a csillagoktól?
A kutatók most azt szeretnék kideríteni, hogy az ilyen vándorbolygók csillagszerű formálódás eredményei-e, vagy inkább egy bolygórendszerből kidobott „rosszfiúk”. Eddig a csillagok anyagbefogás-növekedését tartották kulcsfontosságúnak a saját fejlődésükben, most viszont úgy tűnik, ugyanezek a kitörések bolygókra is jellemzőek lehetnek.
Miből derül ez ki?
A csillagászok szerint az ilyen anyagbefogási robbanások befolyásolják a csillagok és bolygók környezetét: felmelegítik a körülöttük lévő gáz- és porfelhőket, hatással lehetnek új rendszerek kialakulására is, sőt a meteoritok összetételében is láthatók a nyomaik.
A jövő kérdései
A JWST például a nemrég felfedezett, az Orion-ködben lebegő, 500 bolygót számláló gyűjteményével is bizonyította, hogy a vándorbolygók nem ritkák – csak nehéz őket észrevenni. A kutatók most azt remélik, a jövőben még több ilyen bolygót ismernek majd fel, és lépésről lépésre megfejtik, hogy a bolygók és csillagok között milyen elválasztó tényezők léteznek, és mennyire univerzális az anyagbefogási robbanások jelensége.
