Az elrejtett szupersztár, amit csak a JWST vett észre

A James Webb Űrteleszkóp (JWST) elképesztő felfedezése újabb darabbal egészíti ki a csillagászok egyik legmakacsabb rejtélyét: hogyan tűnnek el a legnagyobb vörös szuperóriások, mielőtt szupernóvává robbannának? A JWST-nek sikerült lefényképeznie egy hatalmas vörös szuperóriás csillagot közvetlenül az előtt, hogy az egy látványos szupernóva-robbanás során megsemmisült volna – noha elméletileg ezeknek a csillagoknak kellene okozniuk a legtöbb szupernóvát, mégsem sikerült őket eddig gyakran megfigyelni.

Eltűnés porfelhő mögött

A csillagászok eddig csak találgatták, hogy a legnagyobb vörös szuperóriások valószínűleg sűrű porfelhőkben rejtőznek el, amelyek elnyelik fényüket. A JWST mérései most ezt igazolják: a vizsgált csillag fényereje a Napénak körülbelül 100 000-szerese volt, de a környező por 100-szor halványabbnak mutatta. A por különösen jól blokkolta a rövid hullámhosszú kék fényt, ezért az infravörös tartományban dolgozó JWST most először tárta fel ilyen részletességgel ezt a haldokló gigászt.

Egy közeli szupernóva-bemutató

A most felfedezett szupernóvát, hivatalos nevén SN 2025pht, júniusban észlelték az NGC 1637 galaxisban, amely 38 millió fényévre található tőlünk – űrmércével mérve ez szinte a szomszédban van. A kutatók korábbi archív felvételek és a friss JWST képek összevetésével azonosították a felrobbanó szuperóriást, amelynek közvetlen környezetét is elemezni tudták.

Új válasz a régi kérdésekre

A haldokló csillag szokatlanul vörös fényű volt, amiből arra következtetnek, hogy korábbi szupernóvák is sokkal fényesebbek lehettek, mint eddig hittük – csak éppen rejtve maradtak a por miatt. Az új infravörös adatokkal a JWST forradalmi betekintést nyújt abba, milyen is a végső pillanat egy igazi kozmikus óriás életében.

2025, adrienne, www.livescience.com alapján