A Szivar-galaxis különleges jellemzői
Az M82 négyszer kisebb, mint a Tejútrendszer, mégis ötször fényesebben ragyog, és tízszer gyorsabban születnek benne a csillagok. Nem véletlenül kapta a csillagrobbanó, vagyis starburst-galaxis nevet. Egy kis távcsővel bárki megláthatja – ráadásul a közeli Bode-galaxis (M81) mellett, az égbolt egyik legfényesebb objektumaként.
Lélegzetelállító Webb-kép
A Webb-felvételen a galaxis központja kékesfehéren izzik, miközben vörös és narancs porfelhők gomolyognak fel és le a magtól. Ezekben a gázfelhőkben üregek és gerincek rajzolódnak ki – olyasmik, amelyeket csak a Webb infravörös kamerája, a NIRCam tud átvilágítani. A lenyűgöző magban több mint 100 óriási csillaghalmaz zsúfolódik, amelyek mindegyikében százezres nagyságrendben vannak csillagok, némelyikük még most is születik a sűrű gázban.
Mi áll az űrbeli tűzijáték hátterében?
A rendkívüli csillagképződés fő oka minden bizonnyal a szomszédos Bode-galaxis (M81) gravitációs hatása. Az M81-ből érkező gáz feltöltötte az M82 magját, ahol így valósággal beindult a csillagszületés. A felvételen most először látszanak hatalmas, 160 fényév széles szervesmolekula-áramlatok (PAH-ok), amelyeket a csillaghalmazok által keltett szelek fújnak ki a galaxis fősíkjából.
Csillagvadászat az északi égbolton
Ősszel és télen az M81 és az M82 látványos párost alkot: fényes, ködfoltszerű pettyek látszanak, nem messze a Göncölszekér peremcsillagától, a Dubhétől. Már egy kisebb amatőrtávcsőben is ugyanabban a látómezőben tűnik fel mindkét galaxis – igazi űrbéli tűzijáték földi szemmel is.
