
A világjárvány tanulságai: mi volt siker, és mi nem?
A COVID–19 elleni vakcina kifejlesztése és eljuttatása a világ legszegényebb országaiba példátlan tempóban és mértékben zajlott. A COVAX kezdeményezés keretében 92 fejlődő országban sikerült elérni, hogy a lakosság 57%-a legalább az elsődleges oltást megkapja, szemben a világszinten elért 67%-os aránnyal. Ez ugyan nem jelent tökéletes egyenlőséget, de lényeges hangsúlyozni, hogy korábban soha nem volt még ilyen mértékű haladás az oltások terén.
Noha számos akadállyal küzdöttek — logisztikai problémák, politikai érdekellentétek, ellátási nehézségek —, végül mégis sikerült 146 országnak több mint 2 milliárd adag vakcinát eljuttatni. Ehhez 12,5 milliárd dollár támogatásra volt szükség.
Az oltásellenesség mélyreható változása
Lényeges hangsúlyozni, hogy a világjárvány alatt és után az oltásellenesség olyan méreteket öltött, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak. Az Egyesült Államokban már a kormányzat legfelsőbb szintjén is erősödött az oltásszkepticizmus, holott a múltban az oltások minden politikai oldalon egyértelmű támogatást élveztek. Robert Kennedy Jr., az egészségügyi minisztérium (HHS) élén, már régóta ismert az oltásellenes összeesküvés-elméletek hangoztatásáról.
Az elmúlt ötven évben drámai pozitív változás történt: míg régen a világ lakosságának kevesebb mint 5%-a kapott akár csak egyetlen oltást is, mára az oltások lettek a legszélesebb körben alkalmazott egészségügyi beavatkozások. Ez az áttörés többek közt 70%-kal csökkentette a védőoltással megelőzhető betegségek miatti halálozást, és több mint 50%-kal az öt év alatti gyerekhalandóságot. A himlő teljes kiirtása, a vadon élő poliovírus majdnem teljes eltűnése, a kanyaró kordában tartása – ezek mind korábbi sikerek.
Következésképpen, ha a nemzetközi együttműködés gyengülése vagy forrásmegvonás miatt a globális átoltottság csökken, az egész fejlett világ is veszélybe kerülhet. A kanyaró például visszatért az USA-ba, amely korábban felszámolta a belföldi fertőzéseket.
Mi áll a szakadék mélyén? Bizalom vagy tudatlanság?
A közvélemény bizalma megrendülőben: egyfelől a tudományos szakértelmet leértékelik, másfelől alkalmatlan, mérsékelten tájékozott emberek kerülnek döntési pozícióba abban a hitben, hogy így nő majd a társadalmi bizalom. Ennek épp az ellenkezője történik. Az államok egymástól eltérő oltási rendet vezetnek be, a szakmai szervezetek a saját ajánlásaikat adják ki, ami tovább erodálja az átláthatóságot és a hitelességet.
Az oltásellenesség önmagában nem új jelenség: már a 18. században is akadtak, akik a tehén eredetű himlőoltás miatt szarvakat növesztő emberektől rettegtek. A mostani helyzet azonban minőségileg új: a politikai polarizáció és az álhírterjesztés – többek között orosz és kínai dezinformáción keresztül – kritikus hatást gyakorolt a bizalomra. Sőt, immár az amerikai kormányzat egyes szervei is aktívan terjesztettek félrevezető információkat rivális vakcinákról — ez korábban elképzelhetetlen volt.
A járványok elkerülhetetlenek: mi a felkészülés záloga?
Epidémiák és pandémiák evolúciós bizonyosságok, így az egyetlen járható út a folyamatos felkészültség. Ez egyszerre jelent laboratóriumi rendszereket, előre tárolt vakcinákat és gyors felskálázhatóságot. Az mRNS-alapú vakcinák kiemelkedő előnye a gyorsaság: gyorsabban reagálnak egy új kór terjedésére, mint bármely hagyományos oltóanyag. Ez életmentő lehet, amikor a halálozási ráta 20–50% körüli — hasonló járványveszélyek bármikor felbukkanhatnak.
Következésképpen az olyan kutatási irányok és fejlesztések leállítása, mint az mRNS-vakcinák fejlesztése, súlyosan alááshatja a globális egészségügyi felkészültséget. Az ideális az volna, ha kezdetben gyors mRNS-vakcinákkal reagálnánk, majd át lehetne állni erősebb, tartósabb védelmet nyújtó oltásokra.
Globális egyenlőség: a három legfőbb kihívás
A vakcinaegyenlőség három pilléren nyugszik. Az első: az emberek tudják, mennyire fontos az oltás, függetlenül attól, hogy egy országban mennyire ritkák lettek a betegségek. A második: a hozzáférés – itt kulcsszerepe van annak, hogy a Gavihoz hasonló szervezetek képesek voltak a fejlett országokéhoz képest akár 98%-kal olcsóbb vakcinákat beszerezni. A harmadik: a szállítási, disztribúciós rendszer kiépítése, amellyel a világ családjainak 90%-át már elérik, de a maradék 10%-ot is el kellene érni.
A világjárvány megmutatta, milyen az, amikor nemzeti érdekek mentén a gazdag országok kisajátítják a vakcinakészleteket, miközben a szegényekre alig jut. A jövőben ez nem maradhat így – lényeges hangsúlyozni, hogy globális egészségbiztonság csak igazságos hozzáféréssel teremthető meg.
Tanulságok és kilátások
Az elkövetkező évtizedekben elengedhetetlen lesz a globális egészségügyi rendszerek megőrzése és megerősítése, a tudományos kutatások támogatása, valamint a fejlesztések folytatása, mindenekelőtt az új, gyorsan alkalmazható vakcinák területén. A közös cselekvés, a tudományba vetett hit és az egészségügyi igazságosság továbbra is a járványok elleni védekezés alapja.
