
Két égi jelenség tökéletes pillanata
A képen a meteor fénye mintha az üstökös kék ioncsóvája köré tekeredne. Valójában a meteor tűzgömbje gyors kémiai reakciókat indított el a légkörben, amelyek fényt bocsátottak ki, és ettől tűnt úgy, mintha a meteor farka összeolvadna az üstökös hosszú csóvájával. Masi szerint a meteor látványos spirálcsíkja a légkör oxigénjének ionizációja és rekombinációja során keletkező fényből ered. Maga az üstökös eközben körülbelül 100 millió kilométerre volt a Földtől.
Meteorzápor és üstökösök éjszakája
A Lemmon-üstökös október 21-én került legközelebb a Földhez, és ezekben a napokban binokulárral könnyen látható maradt. Mellette a C/2024 G7 (ATLAS) és a nemrég felfedezett C/2025 K3 (SOHO) is meghódítja az északi égboltot. Masi október 24-én örökítette meg az üstökös hosszú, kék farkát, amely a napszél által fújt ionizált gázból képződött.
Szinte ugyanebben az időben tetőztek az Orionidák, amelyeket a Halley-üstökös (Halley’s Comet) maradványai okoznak. A meteorok akár 160 000 km/h sebességgel is száguldanak, és ioncsóvájuk percekig látható maradhat; a légköri szelek hatására különös, kígyózó formát vehetnek fel.
Ritka látvány, kevéssé kutatott jelenség
A spirálisan tekeredő meteorcsíkok meglehetősen ritkák: a kutatók szerint mindössze az észlelt meteorok fél százaléka produkál nem egyenes hurkot. Ez az érték azonban bizonytalan, mert a korábbi felvételek nem voltak elég jók a pontos számláláshoz. Most az Orionidák lassan véget érnek, de egészen november 7-ig esélyed lehet elcsípni egy saját égi csodát.
