Stílusos, de túl sok a kompromisszum
Érdemes kiemelni, hogy a Halliday szemüveg első ránézésre kifejezetten stílusos. A vékony keretnek köszönhetően szinte meg sem lehet különböztetni egy hagyományos, divatos szemüvegtől. Sőt, a párom szerint ez áll a legjobban rajtam az összes szemüvegem közül. A letisztult dizájn viszont komoly kompromisszumokat kívánt meg a gyártótól: a készülékből például teljesen kimaradt a kamera. Ez rögtön hátrányt jelent, hiszen így lehetetlenné válik, hogy első személyű fotókat vagy videókat készítsünk, vagy hogy a MI vizuális kontextust kapjon a felhasználó környezetéről.
Gyenge hangzás és elavult kijelző
A hangzás is csalódást okoz. A beépített hangszóróval a zene- és podcast-hallgatás élvezhetetlen, mintha egy olcsó kvarcórába épített hangszóróból szólna minden. Ennél még egy benzinkutas fülhallgatóval is jobb lenne a hangminőség. A kisméretű kijelző pedig szintén gyenge pont: nehéz róla szöveget olvasni, ráadásul mire a Halliday piacra került, több rivális – például a Rokid szemüvegek (Rokid Glasses) – már jóval fejlettebb kijelzőt kínált hullámvezető lencsékkel, így a szöveget közvetlenül a szemed elé vetítik.
Lassú szoftver, zavaró használat
A szoftver is visszafogja a használatot. A gyűrűvezérlővel adott utasítások feldolgozása több másodpercig tart, ha egyáltalán működik. Ez és a töredezett, felszínes MI-válaszok frusztrálóvá teszik a napi használatot. Ráadásul a Halliday tokja nem töltőtok, ellentétben a versenytársak megoldásaival – így szinte mindig lemerült állapotban találod a szemüveget.
Jobb alternatívák a piacon
Összegzésként elmondható, hogy a Halliday 499 dolláros (mintegy 180 000 forintos) ára mellett nehéz ajánlani. Még a kijelző nélküli Ray-Ban Meta szemüvegek is hasznosabbnak bizonyultak a mindennapokban, és ha mindenképpen szükséges a kijelző, a Rokid szemüvegek (Rokid Glasses) ár-érték arányban is jobb választásnak ígérkeznek. Ráadásul a Meta új Ray-Ban modelljei is kényelmesebbek, fejlettebbek és megbízhatóbb élményt nyújtanak.
