
Szótanuló zsenik a kutyalakásban
Egy tudományos kísérletben tíz kutyát (többségük border collie, mellettük egy blue heeler, egy labrador retriever és egy welsh corgi pembroke) tanítottak meg kétféle játék nevére: a „húzós” (pull) és a „dobós” (throw) játékok kategóriájára. Ezek a tárgyak küllemre teljesen eltértek egymástól: különböző méretűek, formájúak és színűek voltak, hogy a kutyák ne a kinézet, hanem a funkció alapján tanuljanak. A tanítás négy hete után a gazdik vadonatúj, teljesen eltérő játékokkal lepték meg őket, amelyeket a kutyák csak használat közben, szó nélkül ismerhettek meg.
Kutyaagy és gyerekelme: meglepően hasonlóak
Egy hét ilyen játék után a kutyák kétharmada helyesen választotta ki, hogy melyik játék a „húzós”, és melyik a „dobós”, amikor a gazdi erre kérte őket – jóval nagyobb arányban, mint a véletlennek köszönhető 12,5%. Ezek a különösen tehetséges kutyák nemcsak sok szót képesek megjegyezni, de meglévő fogalmat is tudnak ismeretlen, de azonos funkciójú tárgyakra alkalmazni, ahogyan az embergyerekek bővítik a szókincsüket.
Kutyák, mint MI-modellek
A Harvard Egyetem egyik nyelvkutatója szerint a gyerekek eleinte a formából értelmezik a szavakat, de 14 hónaposan már össze tudják kötni a funkciót és a szavakat, például felismerik, ki az üldöző és ki az üldözött egy jelenetben. Az ilyen típusú kutyakísérletek, ahol a kinézet szándékosan nem segít, új távlatokat nyitnak az összehasonlító nyelvkutatásban – a kutyák a családi életben, természetesen tanulják a szavakat, így egyedülálló lehetőséget nyújtanak az MI eredetét kutató tudósoknak.
Arya ma is szorgalmasan keres és felismer új játékokat, nem sejtve, hogy ő lett a négylábú MI-kisgyerekek titkos szupersztárja.