
Mi történik az őssejtekkel az űrben?
Az élettani folyamatokat szabályozó, vérképző őssejtek egészségének megőrzése különösen nagy kihívás az űrutazások során. A kutatók csípőprotézis-műtétre váró emberek csontvelőjéből kivont őssejteket vizsgáltak, amelyeket nanobioreaktorban növesztettek. A vizsgálatokat négy, az ISS-re küldött küldetés, valamint egy földi kontrollkísérlet során végezték el. MI-alapú képalkotó elemzést alkalmazva azt tapasztalták, hogy az űrből visszatért sejtek változásai az időskori öregedéshez hasonlítanak, csak ezek a folyamatok jóval gyorsabban zajlanak le. A sejtek túlságosan aktívvá váltak, elhagyták pihenő állapotukat, és egyre kevésbé voltak képesek regenerálódni. A kutatás rámutatott, hogy különösen a “sötét genom”, vagyis a retrotranszpozonok aktivitása nőtt meg – ezek a genetikai elemek felelősek a stressz- és öregedési reakciók szabályozásáért.
Gyors megoldás vagy hosszú távú kihívás?
Bár az eredmények figyelmeztetnek az űrutazás egészségügyi kockázataira, némi reményt is kínálnak: megfigyelték ugyanis, hogy a károsodott sejtek egy része fiatal, egészséges szövetek közé kerülve visszafiatalodott. Ez azt mutatja, hogy az öregedő sejtek talán helyreállíthatók vagy regenerálhatók, bár ezt eddig csak kísérleti szinten igazolták.
Mit jelent mindez a jövő űrutazásaira és a Földön maradókra nézve?
A fentiek tükrében jól látszik, mennyire fontos lenne a hosszú távú küldetések előtt átgondolni az űrhajósok védelmének módját, hiszen az eddig dokumentált sejtszintű változások nem csupán az asztronautákat, hanem az egész emberiséget érintik. Hosszabb távon ezek a kutatások segíthetnek a földi öregedési folyamatok, sőt a rákos megbetegedések modellezésében is. Lényeges, hogy az űrben szerzett tapasztalatok a jövőben akár a normál öregedés lassításának és számos betegség megelőzésének kulcsaivá válhatnak, különösen, ha a kereskedelmi űrutazás valóban tömegessé válik.