Hogyan maradhatott észrevétlen?
Az Uránusz korábban a Voyager–2 űrszonda 1986-os közeli találkozóján került az érdeklődés középpontjába, amikor 11 új holdat fedeztek fel. Az azóta eltelt évtizedekben földi teleszkópokkal és a Hubble Űrtávcsővel további, mintegy 12–16 kilométeres holdakat is sikerült felfedezni. Az S/2025 U1 azonban rendkívül kicsi és halvány, ráadásul nagyon közel helyezkedik el a bolygó fényes gyűrűrendszeréhez, emiatt eddig rejtve maradt. A JWST érzékeny kamerái végül tíz darab, negyven perces expozícióval tudták kiszűrni.
Izgalmas kérdések az új hold körül
A friss felfedezés külön érdekessége, hogy az S/2025 U1 nagyon közel kering a fő gyűrűrendszerhez, amely az Uránusznál a Szaturnuszéval (Saturn’s Rings) összehasonlítva szellősebb, inkább Hula-Hoop karikákhoz hasonló. A szakértők szerint maguk a holdak is folyamatosan alakítják, formálják ezt a gyűrűrendszert. Most a csillagászok abban reménykednek, hogy a JWST segítségével többet is megtudhatnak az új hold színéről, összetételéről, vagy arról, miben különbözik a testvéreitől.
A csillagászat új korszakát hozza a JWST
A James Webb Űrteleszkóp extrém érzékenysége nemcsak a legtávolabbi galaxisok, hanem a fényes égitestek közelében megbúvó apró objektumok felkutatására is lehetőséget ad. Az S/2025 U1 felfedezése jól mutatja, hogy a modern űrcsillagászatnak köszönhetően a Naprendszeren belül is sorra születnek az újabb titkok és kérdések, például: mi alakítja az Uránusz különleges gyűrűit?
