Áttörést hozott egy újszerű technika
Világszerte keresték már a megoldást, de most a Mayo Clinic kutatócsoportja új utat talált: mesterséges DNS-szakaszok, úgynevezett aptamerek segítségével képesek megjelölni a zombi sejteket. Ezek az apró DNS-darabkák egyedi térbeli formáiknál fogva képesek szorosan kapcsolódni bizonyos felszíni fehérjékhez, így pontosan azonosíthatóvá válik, mely sejtek szeneszcensek. Egereken végzett kísérletek során több mint 100 billió különböző DNS-szekvenciát szűrtek át, hogy megtalálják azokat, amelyek kötődnek a szeneszcens sejtekhez kapcsolódó felszíni fehérjékhez. Miután az aptamerek rátapadtak a célsejtekre, könnyen megkülönböztethetővé tették azokat.
A helyzet drámaian alakult: hallgatói ötlet robbantotta be a kutatást
Az áttörés egy véletlen beszélgetéssel kezdődött két PhD-hallgató között a Mayo Clinic-en. Keenan Pearson és Sarah Jachim különböző laborokban dolgoztak; Pearson elsősorban agydaganatokat, Jachim az öregedés és a szeneszcens sejtek kapcsolatát kutatta. Egy rendezvényen kezdtek beszélgetni, és felmerült bennük az ötlet: vajon az aptamerek nem lennének-e alkalmasak a szeneszcens sejtek felismerésére? Mentoruk, Jim Maher professzor eleinte „őrült” ötletnek tartotta, de annyira ígéretesnek tűnt, hogy belevágtak a kísérletekbe. Az eredmények olyan gyorsan jöttek, hogy több hallgatót is bevontak, és a projekt a kutatói összefogás mintapéldájává, valóságos sikertörténetté vált.
Mi teszi egyedivé a „zombi sejteket”?
A kutatás rámutatott, hogy az aptamerek korábban ismeretlen sejtfelszíni molekulákat is képesek leleplezni. Több aptamer például egy olyan fibronektin-fehérjéhez kötődött, amelynek szerepe a szeneszcencia folyamatában még tisztázásra vár. Ez a felismerés segíthet jobban megérteni, mitől lesz valójában „zombi” egy sejt, és hogyan különböztethető meg az egészségesektől.
Mit hozhat a jövő?
Egyelőre további vizsgálatok szükségesek, mire biztonsággal alkalmazhatják az új eljárást emberi szöveteken is. Ugyanakkor lényeges, hogy az aptamerek olcsóbbak és rugalmasabbak, mint a jelenleg használatos ellenanyagok, valamint később akár célzott terápiás szerek is kötődhetnek majd hozzájuk. Így a módszer talán egyszer nemcsak felismerni, hanem kezelni is képes lesz az öregedéssel kapcsolatos megbetegedéseket.
