
Lélegzetelállító napfogyatkozás űrből nézve
A legénység április 6-án, útjuk során 53 percen át figyelhette a Napot, amelynek látványa kizárólag az űrből élhető át ilyen intenzíven. Az Artemis II parancsnoka, Reid Wiseman először még a munkájára koncentrált, hiszen számos tudományos feladatot kellett elvégezni. Ám hamar feltűnt neki, hogy társai mintha megfeledkeztek volna a kamerák mögötti teendőikről. Egyre gyakrabban hallotta társaitól a meghökkenés hangjait, és elkapott néhány döbbent felkiáltást is: „Nem hiszem el!”
Amikor aztán ő maga is odalépett a dokkolófolyosó ablakához, döbbent rá igazán, milyen különös a jelenség. Az ablakból háromdimenziósnak tűnt a Hold, amely mögött ott ragyogott a Nap koronája, miközben a Föld fénye furcsán világította meg a Hold sötét oldalát. Az élmény annyira szürreális volt, mintha egy sci-fi filmbe csöppentek volna.
Nemzetközi összetartás, fonott haj és juharszirupos keksz
A négyfős csapat – Wiseman és Victor Glover NASA-pilóta mellett Christina Koch és Jeremy Hansen, a Kanadai Űrügynökség (CSA) űrhajósa – Ottawában, a Kanadai Nemzeti Művészeti Központban osztotta meg élményeit. Az eseményt a parlament közvetlen szomszédságában rendezték, óriáskivetítőn köszöntötték az űrhajósokat, a környező utcákat pedig űrtematikájú zászlók, képek és tulipánládák díszítették.
A nemzetközi együttműködést még az étkezésben is megjelenítették: amikor a Hold túlsó oldalán, teljes rádiócsendben dolgoztak, a kanadai ügynökség juharszirupos keksze adott erőt. Ahogy Glover fogalmazott, nehéz lenne ennél jobban ajánlani a juharszirupos kekszeket – erre a közönség nagy nevetéssel reagált. Eközben Christina Koch megosztotta, hogy ikonikus, fonott hajjal készült űrfotóját véletlenül készítette: a frizurája épp zavarta a kilátást, de végül úgy küldte haza a képet, ahogy sikerült.
Koch – aki jelenleg is női űrutazási időrekorder (328 nap egybefüggő repüléssel) – csak a küldetés vége felé szembesült vele, hogy a földi közösség is komoly figyelemmel kíséri az eseményeket. A férje egy videóhívásban mondta el neki, hogy az egész világot megmozgatta a misszió: emberek ezreit érinti meg, ahogy az összetartó legénység gondoskodik egymásról.
Könnyek és összefogás az űrutazás végén
Koch elmondása szerint azt hitték, csak néhány űrrajongó és barátjuk nézi az élő adásokat, mígnem a férje el nem mondta, mennyien követik útjukat. Ez annyira meghatotta, hogy könnyezni is kezdett, hiszen rájött, milyen sok embert megérint az üzenetük: az emberiség közös értékein van a hangsúly, és hogy bolygónk egy törékeny mentőcsónak, amelyen mindannyian egy csapatot alkotunk.
Jeremy Hansen, az első nem amerikai, aki elhagyta a Föld körüli alacsony pályát, szerint ez az összetartás nemzeteket is összehozhat. Hansen az „örömvonat” (joy train) kifejezést használta, amely szerinte azt fejezi ki, hogy mindannyian örömet keresünk az életben – és hogy a legénység a nehéz pillanatokban is mindig visszatalált ehhez a pozitív szemlélethez.
Amikor a csapat épp a kanadai miniszterelnökkel, Mark Carney-val találkozott – alig néhány órával azután, hogy Donald Trump amerikai elnökkel is egyeztettek –, Hansen is azt hangsúlyozta, hogy a két ország között időnként akadnak feszültségek, de összességében a jó szándék, a szeretet és a kölcsönös függés az, ami minden kapcsolat alapját adja – akárcsak egy űrmisszió összetartó legénységénél.
