
Ősi mozdulatok a sötétben
Különösen fontos kiemelni, hogy ezek a lenyomatok nem egyszerű rajzok vagy díszítések. Az ujjakat végighúzták a puha sziklán, a falakon és a mennyezeten, ezzel az ősi gesztusokat örökítették meg. Egyetlen természetes fény sem jut le ide, ahová csak fáklyák vagy helyben gyújtott kis tüzek fénye mellett lehetett eljutni. Mindez azt mutatja, hogy az őslakók mesterséges világítással hatoltak be a barlang legmélyére, hogy ott, a csillámló kalcitkristályokkal borított falakon hagyják kéznyomaikat.
A barlang baktériumai idővel mikrokrisztályokat termeltek a nedves, puha sziklán. Ma ezek a falak és mennyezetek a fényben szikráznak, igazi misztikus légkört kölcsönözve a barlangnak. Az ujjnyomok csak ott találhatók, ahol a kristályok csillognak, máshol hasonló nyomok nincsenek, így a gesztus spiritualitása és szándékossága tagadhatatlan.
Gyermekek és felnőttek közös nyomai
Mindazonáltal a barlang nemcsak felnőttek, hanem gyermekek történetét is őrzi. Egy panelen 96 ujjbarázdát rögzítettek, köztük olyan keskeny, párhuzamos nyomokat, amelyeket csak egy kisgyermek húzhatott, ráadásul olyan magasan a barlang falán, ahová csakis egy felnőtt emelhette fel. A mennyezeteken több száz barázda fut végig, többször keresztezve egymást: ezek az emberek mozgását, mászását, egyensúlyozását vagy éppen állását és kézmozdulatait őrzik. Néhány nyom több mint 1,6 méteren át halad egy irányba, feltehetően felemelt karral, ahogy a csoport haladt előre a sötétben.
A legjobban megőrzött nyomokat 8 400 és 1 800 év közötti hamu- és faszéndarabkák közvetett elhelyezkedése alapján lehet datálni. Ezeket 420–90 generációval ezelőtt hozhatták létre, a helyszín szent voltához méltóan minden hétköznapi tevékenységtől távol.
Misztikum és hatalom helye
A barlangot sosem lakták mindennapi élet céljából. Sem tűzrakóhelyet, sem szerszámot, sem élelemmaradványt nem találtak ott. A GunaiKurnai szóbeli hagyományok szerint Waribruk mindenki előtt zárva volt, csak a mulla-mullung nevű varázslók és gyógyítók léphettek be, akik kristályokat és ásványokat használtak szertartásokhoz. A családi örökségként átszálló tudás és hatalom része volt a kristálykultusz, és a hiedelem szerint annak, aki elveszítette kristályait, a hatalma is elveszett.
A barlang ujjnyomai így közvetlenül kötődnek a szellemi vezetők hagyományaihoz, nem egyszerű díszítésként vagy gyermeki játékként értelmezhetők, hanem testet öltő megnyilvánulásként, mely a hatalom, a tudás és a spiritualitás közvetítéséhez kapcsolódik. Ezek a mintázatok az emberi mozdulatok élő lenyomatává váltak: érintés, mozgás, szakrális erő.
Az élő emlék
Összefoglalva, a Waribruk-barlangban őrzött ujjnyomok nyitott ablakot jelentenek az ősi ausztrál őslakók kultúrájába. Nemcsak fizikai mozdulatokat, hanem szellemi, rituális és közösségi jelentést is magukban hordoznak. Ezek a nyomok egyszerre emlékeztetnek az emberi jelenlét időtlenségére, a tudás átörökítésének fontosságára, valamint a szent helyek jelentőségére, amelyek a múltat, a jelent és a jövőt összekötik.