
Mitől hullottak tömegesen a tengeri csillagok?
A betegség sokkoló gyorsasággal végzett az állatokkal: a csillagok karjai kezdetben duzzadtak, egészségesnek tűntek, majd sebek jelentek meg rajtuk, végül egyszerűen leszakadtak a karok. Sokáig rejtély övezte, mi okozhatta ezt a pusztulást, ráadásul a korai kutatások tévesen vírust jelöltek meg kórokozóként. Végül sikerült azonosítani a fő bűnöst: a Vibrio pectenicida nevű baktériumot, amely nemcsak tengeri csillagokat, hanem kagylókat is képes megfertőzni.
Nehezen kinyomozható rejtély
Évekig tartó kutatások és számos félrevezető következtetés után a tudósok rájöttek, hogy korábban a holttestekből hiányzott egy fontos folyadék, a coelomafolyadék, amely körülveszi a szerveket, és amelyben a baktérium él. Azonban a mesterséges intelligencia-alapú módszerek és a pontosabb vizsgálatok végre megtalálták az okot.
Mit jelent ez a tengeri élővilág szempontjából?
Így most már lehetőség nyílik egészséges egyedek kiválogatására, tenyésztésére és visszatelepítésére oda, ahol a populációk elpusztultak. Vizsgálják, hogy van-e természetes immunitás bizonyos állományokban, illetve lehetséges-e probiotikumokkal erősíteni az immunrendszert. Ez nem csupán a tengeri csillagok miatt fontos: egész ökoszisztémák inogtak meg, miután zsákmányállatuk, a tengerisün elszaporodott, és 95%-ban eltüntette a kaliforniai hínárerdőket (kelp forest), amelyek halak, tengeri vidrák és fókák otthonai.
Remény a helyreállításra
A napraforgó-tengeri csillagok falánk ragadozók, amelyek megfékezik a tengerisünök számát. Most, hogy a kutatók végre tudják, mi az ellenség, esély nyílt, hogy újraélesszék a tengeri csillagok populációit, és vele együtt visszaállítsák a Csendes-óceán „esőerdőinek” nevezett hínárerdőket is.