Miért olyan nehéz HIV-vakcinát fejleszteni?
A HIV-t nehéz legyőzni, mert képes folyamatosan átalakulni, és mesterien álcázza magát az immunrendszer elől. Az elmúlt évtizedek gyógyszeres kezelései óriási előrelépést hoztak a fertőzöttek életminőségében, ugyanakkor évente mintegy 1,3 millió új fertőzést regisztrálnak világszerte, közülük 120 ezret gyermekeknél. Egy hatékony, tartós védelmet adó vakcina tehát forradalmasíthatná mind az egyéni védekezést, mind a járvány terjedésének fékezését, főleg olyan térségekben, ahol a folyamatos gyógyszeres kezelésre vagy szűrőprogramokra nincs lehetőség.
Az mRNS-technológia új lehetőségei
A vakcinafejlesztések során a kutatók arra törekedtek, hogy az immunrendszert széles körben védő, úgynevezett széles spektrumú semlegesítő antitestek termelésére ösztönözzék, amelyek a legtöbb HIV-törzset képesek elpusztítani. Kísérleteik során mRNS-alapú oltásokat készítettek, amelyek utasításokat adnak a sejteknek egy úgynevezett envelope trimer nevű fehérjekomplex előállítására – ez a komplex teszi lehetővé a vírus számára, hogy kapcsolódjon az emberi immunsejtekhez és behatoljon azokba.
Kétféle trimer verziót is kipróbáltak: az egyik szabadon lebegő formában szabadul fel, a másik a sejt felszínéhez kötve marad. Korábbi vizsgálatok szerint a szabad trimer kevésbé bizonyult hatékonynak, mert gyakran olyan részek ellen aktiválja az immunrendszert, amelyeket a valódi vírus elrejt. Ennek megfelelően az új kutatók abban bíztak, hogy a sejthez kötött változat jobb, célzottabb immunválaszt vált ki.
Milyen eredmények születtek az első humán tesztekben?
A vizsgálat során 108, 18–55 év közötti egészséges önkéntest három csoportba osztottak, mindhárom csoport egy-egy mRNS-vakcinát kapott. Mindegyik résztvevő három adagot kapott: az elsőt induláskor, majd kettőt két és hat hónappal később. Az állatkísérletek eredményeit a humán vizsgálat is megerősítette: a sejthez kötött trimerrel oltottak 80 százalékánál alakult ki semlegesítő antitest, míg a lebegő változatnál ez csak 4 százalékban fordult elő. Ugyanakkor nemcsak az antitestek mennyisége, hanem a memória B-sejtek aktivitása is erős volt, ami a hosszú távú védelem ígéretét hordozza.
Biztonság és mellékhatások
A vizsgálat elsődleges célja a biztonságosság vizsgálata volt, és azt találták, hogy az oltóanyagok általában jól tolerálhatók. Mint minden oltásnál, itt is előfordultak enyhe, átmeneti mellékhatások, például fáradtság, izomfájdalom, fejfájás, hidegrázás vagy hányinger. Figyelemre méltó, hogy csalánkiütés (urticaria) hét résztvevőnél lépett fel, ami jóval gyakoribb, mint a COVID–19 elleni mRNS-vakcinák esetében, és néhányuknál a bőrreakció hónapokig fennállt.
A kellemetlen reakciók többsége enyhe volt, így a kutatók úgy vélik, ha ezek a mellékhatások a következő generációs vakcináknál csökkenthetők, akkor az mRNS-alapú HIV-védelem megvalósítása kézzel fogható közelségbe kerülhet.
Korlátok és kilátások
Fontos azonban megemlíteni, hogy a vizsgálat nyílt elrendezésű volt, vagyis a résztvevők és a kutatók is tudták, ki milyen oltást kapott, ezért az eredményekben lehet némi torzítás. Ráadásul ezek a vakcinák nem kifejezetten a legszélesebb védelmet nyújtó semlegesítő antitestek serkentésére készültek, ezért csak bizonyos törzsek ellen védenek igazán.
Mindezek ellenére a korai eredmények ígéretesek: a kutatók szerint ezek a tapasztalatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a jövőben olyan mRNS-vakcinákat fejlesszenek, amelyek az egész világ számára elérhető, valóban széles körű védelmet nyújtó HIV elleni védőoltást biztosíthatnak.
