Hőpajzs: a legnagyobb akadály
Jelentős, hogy a rakéta újrahasználhatóságának legnagyobb kihívása a hőpajzs megfelelő megoldása. Elon Musk, a cég vezetője hangsúlyozza, hogy bár számtalan mérnöki problémán dolgoznak szerte a hajón és az emelőn is, a visszatérő, többször is használható orbitális hőpajzs a legkeményebb problémát jelenti. Ez különösen fontos, mert amikor a Starship visszatér az űrből, a külső hőmérséklet akár 1430 Celsius-fokig is emelkedhet – ez elolvasztaná az alumíniumot, ezért választották fő szerkezeti anyagnak a rozsdamentes acélt.
A SpaceX eredetileg mintegy 18 000 hatszögletű kerámiacsempével látta el a Starshipet, amelyek anyaga és formája a NASA űrrepülőgépeiről lehet ismerős. Idén januártól már egy új generációs csempét tesztelnek, extra védőréteggel. Céljuk, hogy egyetlen repülés után rögtön újraindítható legyen a rakéta, és ne kelljen hónapokat tölteni a csempék cseréjével, ahogyan Az űrrepülőgép (Space Shuttle) programban történt – ahol minden visszatérés után rengeteg sérült, lepotyogott elemet kellett kicserélni.
A hőpajzs tervezésének és tesztelésének kihívásai
A tesztek során ugyanakkor a csempék gyakran leválnak, így további módosításokra van szükség – például az illesztések szélessége, az anyag vastagsága vagy a csempék alatti réteg kialakítása –, ami számos próbarepülést és gyors iterációt igényel.
A NASA mérnökei már az 1970-es években is foglalkoztak alternatív megoldásokkal: Charlie Camarda például fém szárnyéllel kísérletezett, amelyben a hőcső aktív hűtést biztosított. Végül az űrrepülőgép vezető élén speciális, szénszál-erősítésű karbonréteget alkalmaztak, míg az alját kerámiacsempék védték. 2003-ban egy darabka szigetelés törte meg a Columbia űrrepülő orrborítását – a sérülés miatt az űrsikló szétesett, és minden űrhajós életét vesztette. Camarda elmondta, szívesen látná, ha az ő fémes hőpajzs-tesztjei is repülhetnének, de csak földi próbákig jutottak.
Míg a NASA hosszú, költségérzékeny, lépcsőzetes teszteléssel dolgozott, addig a SpaceX gyorsan, irányváltásokkal, egyszerre több változatot is kipróbál. Ebben nagy a kockázat, de a cég szerint a sikerhez alacsonyan kell tartani a költségeket, hogy sok repüléssel lehessen tapasztalatot szerezni.
További buktatók: üzemanyag, robbanások, eltérő célok
A hőpajzs mellett a következő nagy mérföldkő az lesz, ha sikerül orbitális pályán utántölteni a Starshipet – ezt a technikát még soha nem próbálták élesben, de elengedhetetlen bármilyen, a Holdnál távolabbra tartó küldetéshez. Az űrhivatal 1 460 milliárd forintos szerződéssel támogatja a személyszállításra is alkalmas Starship fejlesztését, és ragaszkodik ahhoz, hogy a következő Artemis III küldetéssel (Artemis III mission) 2027-ben űrhajósokat juttassanak vele a Holdra. Musk ezzel szemben inkább Mars-misszióról beszél, szerinte egyenesen oda kellene indulni, és a Holdhoz képest szerényebb célt nem tartja elég ambiciózusnak.
Ennek eredményeként a SpaceX kommunikációja inkább a Mars felé fókuszál, miközben a NASA célja a Hold elérése, ami feszültséget okoz a két szervezet közös projektjében. Mindezt tovább nehezítik a technikai problémák és robbanások: idén több sikertelen repülési kísérlet, hajtóműhibák, üzemanyag-szivárgások és egy júniusi, földi teszt során bekövetkezett látványos Starship-robbanás is rontott az eddigieken.
Közös siker nélkül nem lesz áttörés
Miközben Musk folytatja grandiózus marsi álmait, a NASA a sikeres Hold-missziót várja a Starshiptől. A technológiai kérdéseken túl ez az eltérő hozzáállás is hátráltathatja a közös sikert. Csak akkor lehet valódi áttörés, ha a hőpajzs és az újratankolás problémáit megoldják, és a Starship végre hibátlanul teljesíti első teljes, visszatérő körét – ekkor igazolva, hogy a mesterséges intelligencia által vezérelt gyors iterációk, az intenzív fizikai tesztek, és az acélos kitartás végül legyőzheti azt a technikai balszerencsét, amely már a NASA űrsiklóit is évtizedekig sújtotta.
